Vágyott tárgy

Vágyott tárgy.

Gerzson egy kis zsiráf, kinek lába előtt hever az egész világ. S mire észbe kapnál, gázra lépve indítja járgányát.

Száguld ezerrel, de ki tudja hova, térképe sincs erre az útra. Megy merre szíve húzza, lehet épp egy virág boltba.

Nem virágra vágyik most éppen, múlt héten betárazott egy évre. Más dolog hozta most ide, mit barátjánál látott tegnap este.

Színes, nagy és díszes, ha akar tud táncolni a szélben. Kertjének ékessége is lehet, de baj van, mert nem tudja mi a neve.

Áll a pultnál magyarázva, mit látott tegnap megbabonázva. Mondja, mondja körbeírja, a négy lábával kalimpálva, de minden tette nagy hiába.

Gerzson leül a patkára, szomorúan várva egy csodára. Egyszer csak egy árnyék rávetül, ki más lenne mint barátja, ki tegnap este látta vendégül.

Azonnal rángatja az eladóhoz, hogy elmondja mi után áhítozott. De hiába a nagy igyekezet, az eladó nem tudja mit szeretne.

Szabad utat kapván a boltostól, feltúrják a boltot fentről, alulról. Sehol se találják, mit Gerzson kíván, így haza mennek lassan, bandukolván.

Másnap Gerzson vidáman ébred, hisz szülinapja a mai napra esett. Már nem szomorkodik a vágyott tárgy után, hisz szülinapján nem lehet egy zsiráf se szomorú ám.

Még pizsomában van mikor csöngetnek, az ajtóban barátja várja türelmetlen. Kezében a vágyott tárgy, melyről Gerzson rég lemondott már.

Barátja rögtön a kezébe nyomja, hisz erre készült tegnap óta. Úgy sajnálta Gerzson barátját, hogy nem kaphatta meg szíve vágyát.

Együtt ugrálva szaladnak a kertbe, a vágyott tárgya oda kerül a megfelelő helyre. De mi is ez a vágyott tárgy, talán rájöhettél már, egy szélforgó az, ami után Gerzson vágyott régóta már.