Vakond barátai

Vakond barátai.

Vakond barátai

A vakond megéhezett.

Egy giliszta a közelébe érkezett.

Gondoltta a avakond jó lesz ebédre.

Vagy meghagyjam estére?

Nyult a giliszta felé.

Kacag a giliszta, ebből elég!

Nagyon csikklandós vagyok.

Pislogott ám a vakond.

Én megenni akartalak!

A földből ezért ki vakartalak.

Vakond a gilisztát megsajnálta.

Hagyta hogy menjen el, nem kell kajának!

A vakond tovább ásott-ásott.

Végül a folyosójába mászott.

A sok ásástól menni is alig bírt.

Hallja valaki, keservesen sírt.

A hang irányába sietett.

Vajon ki lehetett?

Fáradtan ásott, ahogy bírt.

Látta egy másik giliszta szomorúan sírt. 

Kérdezte tőle, mi a bajod?

Félek hogy megesz a vakond.

Ne félj, a vakond én vagyok. 

Nem bántalak, inkább éhen halok!

A giliszta megnyugodva füttyengetett.

Kacagva a másik szólt, megyek, örvendezett.

A vakond mosolyogva álmuldozott.

A földalattija számára ma, semmit sem hozott.

Éhen maradt a vakond, de nem bánta.

Lett neki a föld alatt, két kis barátja.