Kép forrása: Saját illusztráció (feleségem: Krausz-Tóbis Éva)
Valahol.
Valahol...
Hol kék az ég, a levél lapu, rejtőzik egy piciny falu...
Hol a nagy erdő mélynél mélyebb,
mégis százcsillagosak az éjek,
élnek apró teremtmények,
amolyan gesztenye-forma lények.
Kicsi kerek testük barnás -
vöröses, vagy minden nap más?
Nem növények, nem állatkák,
őket nem látják, nem hallják.
A nagy erdő zöld tisztásán
sürögnek a lombok ágán,
bent laknak a fák odvában
hol béke és biztonság van.
De mégis, kik e pici lények,
kiket ember el nem érhet?
Ez bizony most nem is lényeg...
Hát hívjuk őket gesztenyéknek!
Az erdő fáin, a magasságban
esteledik, már félhomály van,
gyertyafényt vetít sok ablak:
ezer-és-egy gesztenye lak.
Nyertes meséink a Varázslatos Mesketék II. - CsodaPatak mesekönyvünkben »
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Krausz Tamás Amatőr
Hobbiból, feleségem és gyerekeim számára írok, írtam - verses formájú műveket.