Vince és a téli szünet

Vince és a téli szünet.

1.Fejezet:  A téli szünet

Vince már nagyon várta a téli szünetet. Az iskolában is mindenki már csak a téli szünetről beszélt. Vince egy harmadikos kisfiú és az egész 3. A-ban ő várta a legjobban a szünetet. De vajon miért? Mert amióta megszületett nem látott még igazi nagy havat. A tanáraitól, szüleitől és nagyszüleitől folyton hallotta, hogy régen milyen nagy hó esett télen.

Vince minden télen kikészítette a szánkóját, de akárhányszor kirohant a hidegbe csak deret vagy nagyon kevés havat látott és csalódottan visszavitte a szánkóját a tárolóba.Ha nagy ritkán örömmel látta, hogy hullik a hó, azonnal futott ki a kesztyűjében, hogy hóembert építsen. És ha sikerült is összegyűjteni egy pici hóemberre való havat és megformázta, sajnos a nap egyből kisütött és az elolvadt. Így hát Vince azért imádkozott, hogy idén végre legyen nagy hó. Folyton csak erről álmodozott és beszélt a szüleinek. Ezért a szülei már tudták is, hogy mivel lepjék meg a kisfiút karácsonyra.

Eljött hát a várva várt péntek, ami az iskola utolsó napja volt a szünet előtt.  Az iskolában mindenki zsibong. Ekkor megszólal az iskolarádió.

Rádio: khm…khm…egy kis csendet kérnék. Ma december 21-én, a téli szünet előtti utolsó napon szeretném kihirdetni nektek a hónap osztályát és tanulóját.

A 3. A-ban hirtelen nagy csend telepedett, csak a szuszogásokat és lihegéseket lehetett hallani.

Rádió: A hónap osztálya a ….. a 3. A. , mert ebben a hónapban a 3. A osztály átlága kiemelkedően jó lett és tőlük érkezett be a legtöbb rajz a rajzpályázatra. Ekkor a 3.A-ban mindenkiből ujjongás és nevetés tört ki. Még a tanárok is mosolyogtak elégedettséggel és büszkeséggek az arcukon.

Rádio: A hónap tanulója pedig a 8. B-ből Nagy Móric lett. Ebben a hónapban csak ötösöket szerzett minden tantárgyból és ő csinálta meg a legtöbb szorgalmit. Sőt Móric nyerte meg a megyei matematika versenyt. Mindannyian gratulálunk neki. A díját átveheti ma 12 órakor a tanáriban. Ezután a gyerekek körében tapsvihar tört ki, majd fél perccel később újra csend honolt mindenhol.

Ez a nap után mindenki örömmel ment haza, hogy megkezdjék a téli szünetet. 

Vincének nem telt annyira jól a szünet első napja, mint másoknak. Reggel anyukája felhívta a figyelmét, hogy álljon neki a szünetre feladott háziknak, hogy minél előbb túl legyen rajta és élvezhesse a szünetet. Persze Vince nem értette, hogy anyukája miért kérte ezt, hiszen a szünetből még egy hét van hátra. De ezzel nem lett vége a szörnyűségeknek ezen a napon. Anyukája arra is megkérte, hogy pakoljon el mindent és takarítson ki a szobájában. Vince bánattal az arcán állt neki takarítani és csak arra gondolt, hogy miért kell neki mindezt most megcsinálni, hiszen karácsony még napokkal később lesz. Este szomorúen feküdt le aludni. Anyukája megkérdezte miért ilyen szomorú. 

Vince anyukája: Mi a baj kicsim?

Vince: csak azon szomorkodom, hogy miért kellett mindezt egy nap alatt megcsinálnom, amikor a szünetből még csomó nap van hátra és ma egy kicsit sem tudtam játszani.

Vince anyukája: Oh, hát emiatt ne szomorkodj…

És ekkor Vince már olyan bánatos lett, hogy azt sem akarta megkérdezni, hogy miért…

2. Fejezet: A titokzatos ajándék

December 22-én, mikor felkelt Vince, nem hallotta a szokásos hangot ahogy anyukája csinálja a reggeli rántottát és apukáját sem hallotta ahogy nézi a reggeli tévéhiradót. Ekkor Vince kirohant a szobájából, elfutott a szülei hálószobályába, de nem talált ott senkit, az ágyban sem feküdt senki. Vince lelkének legmélyén egyszerre kiváncsiság és ijedtség lett úrrá. Majd odarohant a meleg kandallóhoz a nappaliba és észrevette, hogy egy icike picike karácsonyfa áll ott, ahol minden év December 24-én egy nagy fenyőfa szokott állni. De ott sem találta a szüleit, ezért kirohat a konyhába, ahol megpillantotta egy kis tányéron a tojásrántottáját és mellette a pohár narancslevet. Lelke mélyén mégjobban megijedt és valami azt súgta neki, hogy már csak egy út van: felfelé….A rémisztő, titokzatos és félelmetes, sötét padlás. Ahová nem engedték fel a szülei, mikor darazsak fészkeltek oda és Vince sem mert soha sem felmenni egyedül. Előbb inkább megitta a narancslevet és megette a rántottát, majd vette a bátorságot és felment a padlásra.Azonkíül, hogy megtudta, nincsenek is darazsak odafent és nem is olyan rémisztő hely ez a padlás, hirtelen felkapcsolódott a lámpa és karácsonyi fények kezdtek el világítani. Karácsonyi manók és rénszarvasok voltak ott, amiket az elmúlt évek alatt gyűjtöttek össze. Vince szája tátva maradt és szemei kiváncsiságot tükröztek. Amikor megfodult, a szülei ott álltak egy olyan kicsike ajándékdobozzal, amilyet a mesefilmekben látott. Odament és megölelte a szüleit, majd gyorsan elmesélte az egész történetet onnantól, hogy felkelt. Majd lementek a konyhába és Vince megkérdezte hogy mi ez az egész.

Vince anyukája: meg akartunk lepni téged karácsonyra. Egész ősztől csak arról beszéltél, hogy milyen jó lenne, ha végre ezen a télen nagy hó esne, de az időjárás előrejelzést nézve, itthon biztos nem fog havazni. És ekkor átnyújtották neki az ajándékdobozt, ami Vince kedvenc szinével, ez zöld masnival volt átkötve. Majd Vince apukája szólalt meg: ebben a kis dobozban ugyan nem hó, de valami ahhoz kapcsolódó dolog van.

Vince kinyitotta a dobozt és 3 papirfecnit talált benne.

Az volt rájuk írva:

REPÜLŐJEGY

FINNORSZÁGBA

JÓ UATAZÁST!

Vince: hát ez mi?....azt látom, hogy egy repülőjegy Finnországba…de mikor és kivel utazom?

Vince anyukája: holnap reggel indulunk Finnországba, ahol foglaltam egy hotelszobát a sípálya közelében.

A kisfiú nagyon izgult, de anyukája meg tudta nyugtatni, hogy ez ugyanolyan repülőút lesz, mint amikor Németországba utaztak Vince keesztapját meglátogatni. Az izgalomtól ugyan nagyon nehezen, de végül sikerült elaludnia.

3. Fejezet: Az utazás

Amikor Vince felkelt, az elöző nappal ellentétben, hallotta ahogy anyukája készíti a regglit és apukája nézi a hiradót. Szokásosan kiballagott, hogy megigya a reggeli narancslevét. Ezután közösen megették a reggelit.Majd bepakolták a bőröndöt az autóba, mert már indulniuk is kellett. Vince az izgatottságtól alig tudott felállni a kanapéról, de aztán egy kis segítséggel sikerült bevonszolnia magát az autóba.Az út a repülőtérre másfél órás volt és még meg akartak állni ebédelni a repülőút előtt, Ezért lerakták a kocsit egy parkolóba, majd átsétáltak a bőrönddel a közeli étterembe, ahol jóízűen megebédeltek. Utána hívtak egy taxit és kivitették magukat a repülőtérre.

Pont jókor érkeztek, mert már be is mondták, hogy minden utas, aki Finnországba tart, menjen a 9-es kapuhoz. Gyorsan felszálltak a gépre és várták, hogy elinduljon. Amikor a pilóta üdvözölte az utasokat, Vince már alig bírt magával, mert annyira várta, hogy a gép végre megtegye az első métereket. Amint felszállt a gép és kicsatolhatták az öveiket, Vince máris felállt és egy jó nagyot nyújtózkodott.

Az út nagyon hosszú volt és azután hogy Vince jól kiizgulta magát, unalmassá vált és csak gubbasztott az ablak mellett. Anyukája a kis tükrében nézte meg magát, amit mindig a táskájában hord, apukája meg vett egy újságot a sztyuárdesztől és azt olvasta.

Ahogy megérkezett a gép a Ouluba, Vince ugyanolyan lelkesedéssel szállt le, ahogy felszállt. Mivel az autókölcsönző be volt zárva, muszáj volt helyijárattal menni. Mikor beszélni akartak a sofőrrel, kiderült, hogy egy szót sem ért abból amit Vince anyukája angolul mond neki, de végül sikerült jegyet venniük és a buszmegálló pont a hotel mellett volt. Bementek a recepcióra és elkérték a szoba kulcsát. Amikor beértek egy szokványos szállodai szoba fogadta őket, lepakoltak és jól kipihenték magukat.

Másnap reggel sielni mentek. Szerencsére a sípályán a jegyárus tudott angolul. Mondta, hogy sajnálja a magyarokat, hogy ott nem esik ilyen sok hó és hogy mindenképp érdemes kipróbálni a sielést, mert nagyon szórakoztató. A jegyárusnak igaza volt, több órát sieltek, de Vince apukája szólt, hogy ideje indulni, mert nagyon hideg van és megfázhatnak. Vissza is mentek a hotelbe, ahol jól megebédeltek.

Majd Vince megkérdezte a szüleit, hogy elmennek-e a Télepóhoz is?

Vince anyukája: persze, hogy elmegyünk, mi már megbeszéltük apukáddal, hogy holnap oda fogunk utazni.

Vince: Jeeeee!

4.Fejezet: Találkozás a Télapóval

Reggel megnézték, hogy melyik busszal tudnak elutazni a télapó falujába.

Végül ez lett a terv: először a 4-es, majd 6-os és végül a 8-as busszal kellett utazni a Télapó falujáig.

Amikor megérkeztek a Télapó falujába, Vince annyira izgatott volt, hogy rögtön elkezdett mutogatni, hogy nézzék meg ezt is meg azt is…Vince először a Mikulás házába akart menni, apukája előbb a rénszarvasokat akarta megnézni, anyukája pedig előbb a manókkal akart találkozni. Majd abba maradtak, hogy vesznek egy finom forrcsokit és közben megbeszélik a tervet. Végül megállapodtak, hogy mivel ez Vince karácsonyi ajándéka, ő döntse el, hogy mit nézzenek meg először. És természetesen mivel ő a Mikolást akarta először látni, odamentek elsőként. Vincének hatalmas élmény volt a Télapóval találkozni.

Utána elmentek , hogy megnézzék Rudolfot, de sajnos nem volt a karámjában. Ekkor Vince elszomorodott, de anyukájának sikerült megnyugtania őt, hogy nézzék meg hátha a szánnál van Rudolf. Útközben végigcsodálták az összes gyönyörű rénszarvast, és megkeresték a szánt. De sajnos a szán garázsa zárva volt és Vince mégjobban elszomorodott. Apukája próbálta azzal jobb kedvre deríteni, hogy arra gondoljon, biztos az ajándékokat most pakolják a szánra és ezért van zárva a garázs. Majd végül a manókkal is tudtak találkozni és Vince anyukája beszélgetett is velük. Így aztán miután mindent megcsodáltak, ittak még egy forrócsokit és továbbálltak.                                              

Az utolsó napot még jól kihazsnálták, hógolyóztak, hóembert építettek és szánkót is béreltek.

És végül eljött a pillanat, mikor haza kellett utazni.

A replüút hasonlóan telt mint odafelé. Csak most Vince közben azt a mézeskalácsot ette, amit Finnországban vettek. Miután leszállt a gép, taxival elmentek az autóhoz és hazautaztak. Vince annyira elfáradt, hogy már a hazafelé vezető úton el is aludt. 

Sajnos a téli szünet is eltelt és amikor Vince az első napon ment az iskolába, boldogan mesélte barátainak az élményeit!