Vonatozik a csigagyerek

Vonatozik a csigagyerek.

       Egyszer volt, hol nem volt...volt egy kis csiga, aki szüleivel Csigalépcsőfalván éldegélt.. Egy verőfényes tavaszi napon szülei a réten szorgoskodtak, élelmet gyűjtögettek, majd a házukat csinosítgatták.

        A parányi csigagyerek elunta magát, ezért azt gondolta, hogy elutazik hetedhét határon túlra és keres magának egy játszópajtást. Fejébe húzta kockás sapkáját és kiszaladt a legközelebbi vasútállomásra. Csodálkozva nézte a hatalmas vasmasinákat. Gondolt egyet és jegyet váltott Csigatropoliszba, majd rögvest vonatra szállt.

        Ment, ment a vonat nagyon messzire. Utazás közben megéhezett a csiga, majd elálmosodott. Elcsúszott fáradtan az étkezőkocsiba, ahol megvacsorázott jó étvággyal, majd lefeküdt aludni a kis ágyikójába, a hálókocsiba. Másnap reggel vidáman ébredt és látta, hogy megérkezett a vonat a városba. Kalapácsütések hangján állt meg a masina, csikorgó kerekekkel.

         Egy papírsárkányt röptető csigafiút látott, aki azt mondta neki, hogy: "Gyere velem, játsszunk együtt!

A csigaparkban vidáman eregették a papírsárkányt, amíg be nem esteledett. Amikor már besötétedett, föl-fölgyulladtak az utcai fények. Elköszöntek egymástól barátságosan és hazamentek a szüleikhez. Otthon meséltek kalandjaikról csiganyukájuknak. Figyelmesen hallgatták csemetéiket vacsora közben.

          Az az ötletük támadt, hogy máskor is szívesen találkoznak. Vacsora után aludni tértek a puha fű-ágyikóba.

Édesanyjuk meséjét hallgatták a Hold és a csillagok fénye mellett, miközben arra gondoltak, milyen jó is az, ha egy kiscsigának van barátja. Hogyha a kiscsigának nem lett volna barátja, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, csússz el véle.