Én az a fajta kislány voltam, akit nem lehetett rábírni, hogy elolvasson egy könyvet az elejétől a végig. Most már nem tudok könyv nélkül élni... Sokkal jobban elvarázsoltak a színes rajzok, mint maga a történet. Lehet, hogy ez is közrejátszott, hogy végül grafikus lett belőlem.

Azonban egy mesét soha nem felejtek el: Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon, A kesztyű című meséjét. "Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt..." A mai napig imádom. 

Nagy álmom, hogy egyszer a kezemben tarthassam a saját mesekönyvemet.