Hullám Istvánné, Katalin vagyok. Szentgálon élek (Cinca patak mellett), óvónőként dolgozom több, mint 35 éve. 3 felnőtt gyermekem, 3 unokám van. Évek óta írok verseket, meséket, amiket a szentgáli ovisok szeretettel és élvezettel hallgatnak. Komolyabb verseim is vannak, általában családtagjaimnak, ill. a Költészet napjára írtam őket a helyi megemlékezésekre. Több irodalmi pályázatra beneveztem már, de nem jártam sikerrel. Könyvkiadókkal is felvettem a kapcsolatot, ennek eredményeképpen került be néhány versem antológiába, de már évek óta nem próbálkozom tovább. Akkor írok, ha valami érdekes téma, esemény adódik, egyébként élem a hétköznapi életemet. Leghosszabb mesém eddig a "Hóföldi történetek", (ez a kedvencem), 13 fejezetből áll, középpontjában Hóbogyóval, a kis hómanóval. 

Óvónőként nagy meserepertoárral rendelkezem, délelőtt könyv nélkül, alvás előtt könyvből mesélek. A mesék szeretetét édesanyámnak, és nagymamámnak köszönhetem, akik minden este mesével altattak, míg meg nem tanultam olvasni. Attól kezdve nem volt olyan nap, hogy ne lett volna könyv a kezemben.