Először fagyiárus szerettem volna lenni. Ők annyi csokifagyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, és akkoriban még csak nekik volt olyan kanaluk, amiből varázslatos módon kiesnek a szép, kerek gombócok. Ugyanakkor a virágkötők munkája is elvarázsolt. Szorgalmasan gyakoroltam a csokrok készítését a nagymamám kertjében, hogy én is olyan ügyesen bánjak a virágokkal, mint ők. Később felfigyeltem rá, hogy a filmekben a titkárnők mennyire csinosak mindig, és hogy még otthon is kopogós cipőben járnak. Ez nekem nagyon tetszett. Végül kaptam ajándékba egy csomag fehér krétát, és ekkor eldőlt a sorsom. Tanító néni lettem, aki szabadidejében szeret verseket, meséket, novellákat írni.