Kedves Olvasók!

Onnan kezdeném, hogy született egy fiam. Nem mostanában történt, maholnap felnőtt lesz. Kicsit más ő, mint egy átlagos gyerek. (Léteznek egyáltalán átlagos gyerekek?)

Amikor még óvodás volt, varrtam neki egy t-rexet. Nagyon szerette a dinókat, mint minden kisfiú. Talán még egy kicsit jobban minden kisfiúnál. Keddnek nevezte el. Kedd köré épült fel az élete. Kedd volt, aki vigyázott rá az óvodában, később az iskolában. Ő látta el tanácsokkal, segített neki megolani nehéz helyzeteket, vagy éppen könnyű(nek látszó) problémákat.

Kedd ismert és népszerű lett a környezetünkben. Később egyre nagyobb ambíciói lettek hírnév ügyben.

 A mesék is Keddről szólnak. Majdnem igaz történetek. Miért majdnem? Mert néhány részletet másképp élt meg a főszereplő, kedd, másképpen élt át a mesélő (a fiam, Manóka), és másképp emlékszem én is rájuk,aki valójában a történeteket írta.

Fogadjátok szeretettel!