Kirándulós Kedd

Kirándulós Kedd.

Hallottam, hogy Judit néni a napköziben a holnapi osztálykirándulásról beszél. Igazából erdei iskola lesz. Szóval tanulunk, csak nem a padban ülve, hanem az erdőben. Ahogy a nevében is benne van. Naplót is fogunk vezetni. Ami hasznos, mert emlékezni fogunk mindenre. Feltéve, ha beleírunk mindent.

Otthon Mátéval bepakoltunk az útra. Judit néni írt egy listát, „Amit feltétlenül hozni kell” címmel. Benne volt a vonalas füzet is a naplónak. Kerestem egy megfelelőt: t-rexszel a borítóján. Pont, amilyen én. Persze, az nem igazi, csak rá van festve. Én igazi t-rex vagyok. De nem holmi őskövület, hanem modern nagyvárosi dinó. Nevem: Kedd, mert egy keddi napon születtem. Máté akkor még óvodás volt. Ő lett a legjobb barátom. Szeptemberben iskolás lett, már tud írni. Én is megtanultam vele együtt. Nem olyan bonyolult!

Ráírtuk a füzet elejére, hogy: TITKOS TÁBORI NAPLÓ

Június 7.

8:45-kor gyülekezünk az iskola előtt. Rajtam kívül mindenki izgatott. Abból látszik, hogy a gyerekek szokatlanul szófogadóak. A szülők szorgalmasan pakolják a poggyászokat a busz csomagtartójába.

9:00-kor elindulunk Parádfürdőre sűrű integetések közepette. Egész úton Máté mellett ülök. Nem beszélgetünk, az ablakon át nézzük a suhanó tájat.  

11:15-re érkezünk a Kaland-Vár Ifjúsági Táborba. A szállásunk egy faházban van. Zalánnal, Ádámmal és Márkkal lakunk egy szobában. Mellettünk a többi fiú, szemközt a lányok meg a tanító nénik.

12:30-kor ebéd: leves csigatésztával, zöldséges rizs hússal, káposztasalátával. Ezt mind nagyon fontos leírni, mert Anya minden nap megkérdezi Mátétól, hogy mi volt az ebéd az iskolában. Sosem szokott rá emlékezni. Azt viszont most sem áruljuk el neki, hogy én eszem meg a második fogást.

Délután szigorúan pihenni kell. Késő este komoly kaland vár ránk.

18:30-kor kiadós vacsora: bolognai spagetti. Szerintünk jó szórakozás szájjal beszívni a hosszú tésztákat. Judit néni szerint nem az.

21:00 órakor éjszakai vadlesre indulunk. Sajnos csak annyi állatot látunk, amennyi velünk jön, ugyanis a gyerekek olyan zajt csapnak az erdőben, hogy még a vaddisznók is elmenekülnek.

23:00 órára végre ágyba kerülünk, rengeteg várás után, mert a zuhanyzás nehezen megy. Én kihagyom, a t-rexek ritkán zuhanyoznak. A fogmosást a többi fiú is legszívesebben kihagyná. De a tanító nénik nem hagyják.

Június 8.

7:00-kor ébresztenek minket. Bevallom, tudnék még tovább aludni.

8:00-kor reggeli: fincsi joghurt friss kiflivel.

10:00-kor hosszú túra veszi kezdetét az Ilona-vízeséshez. A túravezetőnk: Pista bácsi, aki erdész, és a kutyái, Szultán meg Morzsi. Egy vulkán kráterében gyalogolunk, és a vízesés előtt lávaköveken pihenünk meg.

14:00 órakor végre ebédelünk egy finom bográcsos paprikáskrumplit. Mondjuk Máténak a kenyér jobban ízlik. A gyalogtúra folytatódik, 2 óra elteltével érkezünk a táborba. Nagyon kimerítő kirándulás, de csak az utolsó méteren akarok meghalni, már mindenem fáj. Az út végén előkerülnek a kutyák, lihegnek, ugatnak, úgy terelgetnek minket, mint a juhokat.

17:00 órától csendespihenő, vagyis hangospihenő. Majdnem elalszom, de egy állítólagos szekrényszörny előmerészkedik, megkaparintja az elemlámpát, és belevilágít a szemünkbe. Felháborító!

18:30-kor vacsora: húsos tarhonya barack kompóttal. A hús megevését önként és dalolva vállalom. A többiből Máté csipeget.

Vacsora után feltámad a szél, és eső kezd esni. Így a kincsvadászat helyett karaoke-bulit rendeznek nekünk. A többiek nagyon szépen énekelnek. Én holtfáradtan hallgatom őket. Nemsokára Mátéval ketten visszamegyünk a faházba aludni. Zuhanyzás és fogmosás nélkül. Az üres házban azonban Máté nem tud elaludni. Kinyitom az összes szekrényt. Csakhogy lássa, a szekrényszörny elköltözött. Megnyugtató, hogy holnap már otthon alszunk!

Június 9.

7:30-kor van ébresztő, de én korábban fent vagyok. Máté is rögtön felkel. Rengeteg feladatunk van reggeliig: össze kell csomagolnunk, és a szobát is rendbe rakni. Odafigyelek, hogy semmit se felejtsünk itt.

8:30-kor végre reggeli: kenyér, krémsajt, felvágott, paprika, uborka. A felvágottat bevállalom, a többit Máté megeszi.

10:00-kor kezdődik az elmaradt  kincsvadászat a Mária-szentélynél. Egy betyártól megtudjuk, hogy nagyurak hintójáról leesett egy kincsesláda, amit ők megszereztek. A kulcsot azonban nem sikerült, azt nekünk kell megtalálni. Akkor miénk lehet a kincs! Fatáblát találunk, a következő felirattal: „Patakban a válasz”. Tehát irány az Ilona-patak. Üvegbe rejtett üzenetet halászunk ki a vízből: „Ahova II. Rákóczi Ferenc a lovát kötötte ki”. Rákóczi fájához sietünk. A hatalmas méretű fának a belseje egy térképet rejt, ami alapján megtaláljuk a kulcsok rejtekhelyét: a faházunk mögött. A láda kinyílik. A kincs nem más, mint négy üveg kölyökpezsgő. Hú, de jólesik!

12:30-kor ebédelünk: borsóleves, vadas mártás a menü. Az utóbbira naná, hogy nekem fáj a fogam! Máté szerencsére beéri a borsólevessel.

Ebéd után még elsétálunk a fagyizóig. Amikor visszaérünk, megérkezik a busz. Bepakolunk a csomagtartóba, elfoglaljuk helyünket.

Hazamegyünk!