A mese mindenkié

Szeretek sétálni az utcán, nézem a kirakatokat, az embereket. Persze ez nem túl modern, hiszen általában a mai ember telefonnal a kezében siet valahová, jó esetben utolsó pillanatban észreveszi a szembejövőt és gyorsan oldalt lép, vagy a szembejövő veszi észre és kitér. Sokszor látok babakocsit toló nőt elmélyülten bámulni a telefonját, miközben gyermeke kézzel-lábbal gügyögve próbálja felhívni magára a figyelmet. Nagyobb gyermeknél a babakocsiban telefon van, mesét néz rajta. A szülő közben úgy érzi elégedett, megtett mindent, és legalább nyugta van!

Mielőtt ítélkeznétek, próbáljátok megérteni, ilyen világot élünk. Most, telefon van, számítógép van, mindenkinél zsebben. Azon minden információ napra készen, szórakoztat, leköt. Azért néha megállhatunk, elgondolkodhatunk, körülnézhetünk! Kik azok, akik főképpen megtehetik? Hát a kisgyermekes szülők, a nagyszülők, akik napi sétájukat végzik. Megfogalmazódott bennem az ötlet, próbáljuk ki!

Hét évvel ezelőtt nyitottam Budapesten egy kis papír-írószer üzletet. Nagy vasajtóval záródik, ami nyitvatartási időben szép nagy felület a bejárati ajtó két oldalán. Mindig is szívügyem volt az irodalom. Magam is írok novellákat, regényt, mesét, mondókákat. Gondoltam egy merészet, és készítettem három színes feliratot, az ajtó két oldalára: Mai napi történet nagyoknak, mai napi mondóka kicsiknek az egyik oldalon, minden napra egy mese a másikon. Először klasszikus íróktól, meseíróktól tettem ki műveket. Nem láthattam ki nézi meg, megnézik-e egyáltalán? Tapasztalatom szerint nem nagyon olvassák az emberek a kitett irományokat, ha két mondatnál hosszabb, de nem adtam fel. Bőszen cserélgettem a papírlapokat az üzlet két oldalán.

Egyik nap elmélyülten dolgoztam, vittem fel gépre a vásárolt áru kódjait, amikor megütötte a fülem egy kedves női hang. Hangosan olvasta gyermekének a mondókát az ajtóról. Olyan boldogságot ritkán érez az ember, higgyétek el!

Nem tudtam nyugodni, hiszen valami mást, valami újat szerettem volna nyújtani, még többet! És akkor rátaláltam a mesketére. Ez az! Hiszen itt nagyon sok mesét olvashatnak, hallgathatnak a gyermekek, újakat, moderneket! De hogyan ismertessem meg ezt az oldalt? Regisztráltam, küldtem be meséket. Így, amikor kitettem a falra a mondókámat, mesémet, kitettem alá a meskete logóját.

Amikor először benyitottak azzal, hogy de jó volt ez a mese, mi az a meskete, hát leírhatatlan volt az érzés! Igen, az emberek megállnak. Szívesen olvassák a gyermekeknek a mondókákat, meséket, és nem csak két mondatot. És igen, a mese mindenkié.