Az igazság a Grimm mesékről

A Grimm fivéreket világszerte ismerjük, még is vannak olyanok, akik nem tudnak róluk mást, csak azt, hogy meseírók voltak. Tulajdonképpen azok is voltak. Nos, a Grimm testvérek kezdetben könyvtárosok voltak a Királyi Könyvtárban, itt kezdték fiatalon a pályafutásukat. Rengeteg mindent tanulmányoztak, többek között a nyelvészet területén is kiemelkedő sikereket értek el. A magyar nyelvet is sokra tartották, kiváltképpen Petőfi Sándor munkásságát. Ebből adódóan döntöttek úgy, hogy meséket gyűjtenek. Nagyon sok helyen jártak, kezükben papírokkal és íróeszközzel, kocsmákban, klubokban hallgatták a mesemondókat, akiknek meséit lejegyezték. Eredetileg nem a gyerekeknek gyűjtöttek, írtak meséket, hanem a felnőtteknek. Ők voltak a világon az elsők, akik szájhagyomány útján lejegyezték a meséket, ezzel megalapozva világszerte ezt a tevékenységet.

Mi is az igazság a mesehősök életéről?

Erről is már bizonyára hallhattunk történeteket, de vizsgáljuk meg mi is az igazság. A mostani Grimm mesekönyvekben a mesék vége pozitív, a hercegnők élete mindig jóra fordul, igazi mesebeli lények szerepelne bennük, csupa jó tulajdonságokkal felruházva. Az igazság, ennél kicsit groteszkebb. Hófehérkének nem csak a szívét kéri a mostoha a vadásztól, hanem a tüdejét és a máját is, amit, mit sem tudva az általunk ismert cselről, jóízűen el is fogyaszt. Hamupipőke mostoha nővérei pedig levágják lábujjaikat, hogy beleférjen az üvegcipellőbe. A békakirály nem a csóktól változik át daliás herceggé, hanem attól, hogy a királykisasszony nekivágja a békát a hálószoba falának. Jancsi és Juliskában a boszorka eredetileg a saját anyukájuk volt, akit elevenen égettek el a tűzben. Lássuk be, tényleg nem a gyerekeknek szóltak ezek, de az átírt mesék már annál inkább, tele tanulságokkal cselekményes történetekkel.

Miért olvassunk Grimm meséket?

Abban mindenki egyet ért, hogy a világ egyik leghíresebb meséi a Grimm mesék. Tele vannak népi hagyományokkal, a jó és a rossz viszonyát nagyszerűen ábrázolja. Részeletes, szépen kidolgozott karakterleírásokat kapunk általuk, amik nagyban elősegítik a gyerekek fejlődését. Külön kiemelhetjük a magyar fordítást, amit Benedek Eleknek köszönhetünk. Nagyszerűen játszik a magyar nyelv sokszínűségével. Nem hiába tartjuk az egyik legnagyobb magyar meseírónak. Minden kislány szeretne olyan jószívű hercegnő lenni, mint Csipkerózsika, Hamupipőke vagy Hófehérke és minden kisfiú szeretne olyan bátor lenni, mint Jancsi a Jancsi és Juliskából vagy a vadász a Piroska és a Farkasból.