Családi- és Gyermeknap mesékkel

            A Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata szervezésében szombati napokon megtartott Családi- és Gyermeknapon vettem részt a mesketével, 2024. 05. 04. és 2024. 05. 11 - én.  A műsorban szerepelt a Bing nyuszik interaktív műsora, kézműves foglakozás, arcfestés, ugrálóvár, lufibohóc, csillámtetoválás, egészségügyi szűrés, tánc show, szupernagyik, volt vattacukor és pop corn.

            Az eső lógatta a lábát egy darabig, erős szél fújt, ami szerencsére elüldözte a felhőket, és a közeli tízemeletes épületekből rengeteg családot vonzott a program. Én kaptam egy asztalt, ahová kitehettem a meséket és a színezőket. Azokat nyomtattuk ki, melyekhez Werlingné Sziget Ildikó akvarellt festett, majd színezőket rajzolt hozzájuk. Ezek címe: Mackóölelés, Sellő delfin háton, Sellő királylány gyémánt kacagása, Éjjeli manók, Első bálos királylány.

A rendezvény 10 órakor kezdődött, de már fél 10-kor családok ültek az asztalomnál. A gyerekeknek megmutattam az illusztrált, kinyomtatott meséket, néhány szóban elmondtam a történetet, és megkérdeztem, hogy melyiket szeretnék meghallgatni, miközben kiszínezik a rajzot hozzá, amit hazavihetnek, ha elkészültek vele. Mire a rendezvény elkezdődött, már elmélyülten dolgoztak. Majdnem minden esetben fejből kérték a meséket, a szülők és a nagyobb gyerekek olvasták a szöveget. Maradt időm, hogy a kérdésekre válaszoljak. Elmondtam, hogy ezek a történetek hol találhatók, hogyan kell regisztrálni, belépni, hány író és mese található az oldalon, ki a tulajdonos megemlítettem a Varázslatos Mesketéket is.

Igyekeztem mindenkinek teljes tájékoztatást adni, persze ez nem mindig sikerült, mert az első azért a gyerekek műve volt, akik folyamatosan mutatták nekem.

A résztvevőknek nagyon tetszettek a kinyomtatott színes illusztrációk, érdeklődtek Ildikó munkája iránt, és erről is ejtettem néhány mondatot.

Lehetetlen a két szombati nap minden tapasztalatát leírni, csak néhányat említek közülük.

Az egyik rendezvény családi házak környékén, a másik sokemeletes panelházak területén volt. Mindenhol nagyon érdeklődtek a mesék iránt, de sok szülőn és nagyszülőn éreztem egy kis bizonytalanságot, ezért kértem, hogy olvassanak nyugodtan bele a szövegbe. Ezek után számos dicsérő szót hallottam, ezt elteszem magamnak emlékbe.

A felnőttek tehát nem szeretnének bármilyen mesét olvasni a gyerekeiknek, csak olyat, ami az ő ízlésüknek is megfelel. Érthető, hiszen szülőként, nagyszülőként mi is így vagyunk ezzel. Ezért érdemes először nekik megmutatni a szöveget, és ilyenkor érhetik az embert meglepetések.

Volt, aki már a címnél felkiáltott:

– Mi ismerjük ezt a mesét!

vagy:

– Valahol már hallottam!

Azután mikor mondtam a nevem, ami egyébként a nyomtatott példány végén ott volt, de azt nem sokan nézték meg, akkor így szóltak néhányan:

– De jó, hogy személyesen megismerhettük! Nagy élmény ez nekünk!

Ilyesmit nagyon jó hallani. Kívánom minden írónak, hogy legyen benne része.

Elmondtam ilyenkor, hogy csak a mesketén olvashatták a mesém, mert csak ott található meg. Ajánlottam a regisztrálást, mert olyan ember nem sok volt, aki ezt megtette. Inkább nem hallgatják a hangosmesét, csak ne kelljen regisztrálni. Mondtam, hogy ennek nincs semmilyen hátránya, csak előnye van. Igazából nem értem, mi a probléma ezzel, miért félnek tőle.

A nyomtatás felől is érdeklődtek, miután kiderült, hogy nincsenek könyvben, kivéve a Varázslatos Meskete könyvünkben megjelentek, ekkor is a regisztrációhoz kötöttség került szóba.

Hogy hányan regisztráltak a két hétvége után nem tudom, de az biztos, hogy sok embernek szereztem örömet, és sokak lettek tájékozottabbak a rendezvényt követően.

Azzal, hogy hazavihették a színezőket, mindenkinek az asztalára került a meskete logója, mert Sziget Ildikó rátette a képekre.

A meséket a mesketéről nyomtattuk ki, így azokon is ott volt a logó, így láthatták a rendezvényen. A hangos bemondóba a mesketét is bemondták, aki mesét akart hallani, megjegyezte és jött. Röviden ennyi történt.

            Egy személyes élményt még elmondanék. Lelkileg megerősített engem az, mikor az egyik szülő megkért rá, hogy dedikáljam a gyereke színezőjét. Úgy éreztem, hogy fontos vagyok én is, és az, amit csinálok. Ezután azokat, akiket különösen érdekelt a mese, megkérdeztem, hogy aláírjam-e, mert eddig eszembe sem jutott ilyesmi. Hihetetlen dolog számomra, hogy örül valaki az én kézjegyemnek! Ez volt az első dedikálás az életemben. Itt a mesketés életemben mindig történik valami új, amivel eddig még nem találkoztam! Szerintem ez mindenkivel így van, aki komolyan ír az oldalra.