Bemutatkoznak a CsodaPatak írói – Kajtán Brigi

Folytatjuk a Bemutatkoznak a CsodaPatak írói sorozatunkat, mely szeretnék a mesekönyv varázslatos meséinek megalkotóit közelebb hozni hozzátok, az olvasókhoz. A mai cikkünkben Kajtán Brigit mutatjuk be nektek, akik már régóta tagja a Meskete írói közösségének. 

Mesélj kicsit magadról, és arról, hogyan is kerültél kapcsolatba a Mesketével?

Kajtán Brigi vagyok, 36 éves. A könyvek világa már hat évesen magával ragadott, amint megtanultam olvasni. Onnantól nem volt megállás. Szinte faltam a könyveket. Az általános iskolai könyvtár rendszeres látogatója voltam. Mese könyvekkel kezdtem, majd a szépirodalom vonzott. Rendszeres résztvevője voltam mese-, próza-, és versmondó versenyeknek. Az írással körülbelül nyolc éves koromban kezdtem el kacérkodni, természetesen gyermeteg versek formájában. Majd középiskolás koromban az élet nagy dolgairól kezdtem írni, amik minden tinédzser korú gyermeket foglalkoztatnak. Aztán jöttek természetesen a szerelmes versek is J 

Húsz éves korom után az írás eléggé kimaradt életemből, ritkán, ha megihletett valami, akkor azt papírra vetettem. Szó szerint. Ma is kedvelem a papír és ceruza párost, bár ebben a digitalizált világban hozzá kellett szoknom a billentyűzethez is J 

Huszonhét évesen váltam édesanyává és ott fordult velem egyet a világ. Érzelmeim túlcsordultak, annyi szeretet volt bennem és annyi gondolat, hogy ismét elkezdtem írni. A versekhez tértem vissza. Az anyaságról és a szülőségről próbáltam rímbe szedni a gondolataimat. 

A Meskete oldalára 2022. decemberének elején találtam rá. Egyből magával ragadott az a lehetőség, hogy szélesebb közönség előtt mutathassam meg azt, amit tudok. Előtte is sokszor találtam ki különböző történeteket a kisfiamnak esti mese gyanánt, ő pedig lelkesen kérte esténként, hogy egy újabb történettel szórakoztassam őt. Tetszett neki, hogy ő nevezhette el a szereplőket a mesékben és hogy sokszor ugyanolyan kalandokban volt része a mese hősének, mint neki. Itt kezdődött az én Mesketés „ pályafutásom „. 

Rendkívül tetszett, hogy ismeretlen írók történeteit olvashattuk, hallgathattuk esténként. Szorgosan írtam a meséket, verseket és nagyon jól eső érzés volt mindig, amikor egy-egy elismerő hozzászólás landolt valamelyik mesém alatt. Ami pedig igazán szívet melengető volt, hogy a saját gyermekemnek lettek kedvenc meséi az általam írtak közül. 

Miért ezzel a mesével pályáztál?

A tavalyi pályázaton nem sikerült bekerülnöm a mesekönyvbe, de mai napig szeretettel olvassuk együtt a meséket itthon. Fantasztikus könyvet hozott össze a Meskete csapata tavaly is, épp ezért volt számomra óriási megtiszteltetés, hogy idén a szakmai zsűri által került be a Kék szív című történetem, ami egy autista mókusról szól. Személyes kedvencem lett ez a mese, mivel kisfiam is autista. Az ő története inspirált arra, hogy ez a mese létrejöhessen. Mi egy nagyon elfogadó közösség tagjai vagyunk, a mi lakóhelyünkön senkinek eszébe sem jutna, hogy megkülönböztessenek bárkit bármi miatt. Szerettem volna rávilágítani arra, hogy az autista gyerekek sem különböznek semmiben a többiektől, azt leszámítva, hogy van néhány furcsa dolguk. A Kék szív című mesémben is hozok konkrét példákat erre. Szeretném, ha a magyar társadalom is elfogadóbb lenne és nem valami csodabogárként tekintenének ezekre a szeretetreméltó gyerekekre, akik kicsit más perspektívából szemlélik a világot, mint az átlag. 

Meséim alapja nagy százalékban a saját életünk, a kisfiam hétköznapi történetei. Hiszem, hogy mesék által a gyerekeket már pici koruktól fogva megtaníthatjuk arra, hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben: a család, a barátok, az őszinteség és az elfogadás.