A mese sziget

A mese sziget.

Földünkön  ébred    a   mese  sziget,

Ahová    gondolatban    elviszlek.

Nap   amikor   felkel     előbújik,

Sok     gyerek    mese   világba  vágyik.

Elindul    a  gondolata   útján,

Reméli  mese    országba    jut   már.

Találkozna    látna   szépet   ujjat,

Amit   az   ő  világának  tudna,

Erdők   mélyére ,    hegyekre    jutna,

Szép  kastélyban   és    nagy   várban   lakna.

Keresi  az  élményt    a  titkokat,

Miben    szíve   esze   álmodozhat.

Megtörténik   benne   szép  és   csúnya,

Mégis   az   álmának  ez   a  kulcsa.

Tudja   a   természet  milyen   gyönyörű,

Rétek   tavak   virágjai   sok   színű.

Repül    madár    ég  és   föld   között,

Szabadon   száll   mi  lenyűgöző.

Csodálni  való  lepkék   látványa ,

Színűket   látva,    tarka-barka.

Nagyon  szép   a   föld   annyi    tája,

Cserjék    bokrok  fák   élővilága.

Szemük   lelkük    szivárvány    járja.

Mikor    útra    kel  és   meglátja.

Meglátva   megszereti    mindent,

Miben   gyerek   talál  is   szépet.

Gondolatai  jó   útra   térhet,

Az     életben   neki   sokat  érhet.

Valóságot    lássa    és   nézze,

Sok   örömöt   éljen   át    szíve.

Álmokat   szőve   és   reményeket,

Világa   legyen  a  mese    sziget.

Még   egy   kicsit   úgy  éljen    ő   benne,

Mintha    élet    szép  és   boldog  lenne.

Álmodjon    ábrándozzon,      tanuljon,

Világát   járva    játszva   lazuljon.

Örüljön   ha  mese   sziget  ejti   rabul,

Neki  benne   talán  az  idő    sem  gyorsul.

Az   emlékeket   őrizze    meg   szíve,

Legyen   ővé   föld,  világ    szeretete.