Barion Pixel

A bátor kismadár


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/





               Böbke Lucas                           
          A Bátor Kismadár 
Régen, egy kis erdő mélyén, élt egy bátor kismadár. A többi madár a fák között repkedett, de ő mindig a magasba szállt. A hegyeket sem féltette, sőt, mindig a csú...

Kép forrása: pixabay.com

               Böbke Lucas                           

          A Bátor Kismadár 

Régen, egy kis erdő mélyén, élt egy bátor kismadár. A többi madár a fák között repkedett, de ő mindig a magasba szállt. A hegyeket sem féltette, sőt, mindig a csúcsok felé repült. Egy nap egy hatalmas hegyet pillantott meg. A hegy olyan magas volt, hogy a felhők is alatta úszkáltak.

A többi madár figyelmeztette:

– Ne menj oda, kismadár! A hegy veszélyes! Hideg szél fúj, és nincs élelem.

De a kismadár nem hallgatott rájuk. Felrepült a hegy tetejére, ahol találkozott egy bölcs sassal.

A sas mélyen a kismadár szemébe nézett:

– Kedves kismadár, miért jöttél ide?

A kismadár válaszolt:

– Kíváncsi vagyok. Mi van a hegy tetején? Talán ott is találok valami szépet.

– A hegy tetején nincs kincs vagy ékszer, de van egy csodálatos kilátás. Onnan láthatod az egész világot – mondta a sas mosolyogva.

A kismadár megpihent a hegy csúcsán, és tényleg csodálatos látvány tárult elé. Látta az erdőt, a tavakat, sőt, még a messzi várost is. Érezte a szél simogató érintését, és boldog volt. Azóta a kismadár mindig felrepült a magas hegyekre. Nem félt a veszélyektől, mert tudta, hogy a kíváncsiság és a bátorság sokkal értékesebb, mint bármilyen kincs. A kismadár a magas hegy tetején üldögélt, és a távoli tájakat szemlélte. A nap lassan lebukott, és a csillagok előbújtak az éjszakai égboltra.

A sas, aki korábban megkérdezte, miért jött oda, most mellé telepedett.

– Szép, ugye? – kérdezte a sas.

– Igen, fantasztikus! – válaszolta a kismadár.

– A hegy tetején, amikor magasra repülünk, kilépünk a mindennapi gondokból, és közelebb kerülünk a szabadsághoz. A magas hegyek a belső utazásaink szimbólumai.

A kismadár elgondolkodott a sas szaván.

– Itt találom meg önmagam?

A sas bólintott. – Igen, kismadár. Az életünk során sok hegyet kell megmásznunk. Néha nehéz, de mindig érdemes. A bátorság és a kíváncsiság vezet minket előre.

– Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a bölcsességet. Most már értem, miért szeretek ide repülni.

A kismadár hálásan nézett a sasra. És így a kismadár tovább repült a magas hegyekre, mindig keresve a biztonságot és a belső harmóniát. A kismadár tovább repülve a magas hegyek között, és minden csúcsot meghódított. Találkozott más madarakkal, akik hasonlóan bátrak voltak, és együtt repültek a végtelen égben. A kismadár megfigyelte a napfelkeltét és a naplementét, és mindig újabb szépségeket fedezett fel. Egyszer, amikor a kismadár már a legmagasabb hegyek csúcsain járt, találkozott egy titokzatos bagollyal. A bagoly a fák között lakott, és sosem repült magasra, de bölcs volt, és sok mindent tudott az életről.

– Kismadár – szólította meg a bagoly. – Miért repülsz mindig a magas hegyekre?

– Mert ott találom meg a szabadságot és a szépséget. Ott érzem magam igazán boldognak – mondta a kismadár boldogan.

– De a magas hegyek nem csak a szépséget rejthetik – válaszolta a bagoly. – Ott találkozhatsz a magánnyal, a veszéllyel és a kihívásokkal is.

A kismadár elgondolkodott a bagoly szavain.

– Talán igazad van. Nem mindig könnyű a magasban lenni, mégis, mindig visszatérek oda.

– Minden madárnak megvan a saját útja. Te a magas hegyeket választottad – mondta a bagoly.

És így a kismadár tovább repült, még magasabbra, még távolabbra. Mindig keresve a szépséget és a belső harmóniát, ahogy a magas hegyek között szárnyalt, minden csúcsot meghódított. Találkozott más madarakkal, akik hasonlóan bátrak voltak, és együtt repültek a végtelen égben. A kismadár megfigyelte a napfelkeltét és a naplementét, és felfedezte a természet szépségét. Egy napon, amikor már a legmagasabb hegyen járt, találkozott egy titokzatos tóval. A tó vizén ezüstös holdfény játszott, és a fák lombja halkan susogott a szélben. A kismadár leereszkedett a tóhoz, és belepillantott a vízbe. Egy hattyú úszott a tó közepén. A hattyú fehér tollai ragyogtak a holdfényben.

 A kismadár odarepült hozzá.

– Hattyú, miért vagy itt? – kérdezte a kismadár.

– Kismadár, a tó a mi belső békénk. Mi nem tudunk úgy repülni, mint te a hegyek felé – válaszolta a hattyú, és lassan felemelte a fejét. – Csak ülj le a tó partján, és nézz a vízbe. Figyeld meg a tó tükrét. Talán meglátod a válaszokat.

A kismadár leült a tó partján, és hosszan nézte a víz tükrét. Lassan megjelentek a képek a gyermekkor, a barátok, az álmok és a vágyak. És a jövő is ott volt, mint egy rejtélyes út, amelyre még csak most lépett rá. Azóta a kismadár gyakran látogatta a titokzatos tavat, ahol találkozott a hattyúkkal. Nem csak a magas hegyeket kereste már, hanem a belső utazásokat is. A bátorság és a kíváncsiság vezette őt mindkét úton. A kismadár szárnyait kinyitotta, és a másik madár mellett landolt. A másik madár szeme ragyogott, tollai csillogtak a napsütésben.

– Üdvözöllek! – mondta a másik madár. Én vagyok a Tóvarázs és ez a tó a belső utazások helye. Minden madár, aki ide érkezik, találkozik önmagával és felfedezheti a belső világát.

A kismadár meglepetten nézett rá. Tóvarázs szárnyával a víz felé mutatott. 

– Tudd meg, hogy a tó vize tükrözi a lelkünket. Itt láthatod a múltadat és a jövődet. És ha figyelsz, talán választ kapsz a többi kérdésedre is.

A kismadár leült a tó partján, és a víz tükrébe nézett. Tóvarázs mellette ült, és mosolygott. Sokáig beszélgettek és azóta mindketten gyakrabban látogatják a titokzatos tavat, és újabb és újabb kérdéseket tesznek fel a víz tükrében. Képzelj el egy tópartot, ahol a madarak ülnek, és a víz tükre egy hely, ahol mindenki megtalálhatja a saját belső békéjét.

 
   
Böbke Lucas, író

Ezt a mesét írta: Böbke Lucas író

Nevem Lukács Erzsébet, írói nevem Böbke Lucas. Régóta dédelgetett álmom ,hogy író lehessek. Rendezvény rendezőként dolgoztam. Nyugdíjba vonulásom után megvalósult az álmom. Íróként tevékenykedem. Most az először próbálom ki magam mese írással a két regényem után.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások