Bálint bácsi kertje

Bálint bácsi kertje.

Böbke Lucas 

Bálint bácsi kertje

Volt egyszer egy csendes falu, ahol mindenki ismerte egymást. A falu szélén élt egy kedves öregember, Bálint bácsi, aki egy kis kertet gondozott. Kedves, idős úr, akit mindenki ismeri a csodálatos kertjéről. A kertje tele van színes virágokkal, zöldségekkel és gyümölcsfákkal, amelyeket évek óta gondoz. Bálint bácsi azért szerette annyira a kertjét, mert az nem csak egy darab föld volt számára, hanem egy életmű, amelyet saját kezével alakított ki. 

Fiatal korában sokat utazott, és mindenhol, ahol járt, tanult valami újat a növényekről és a természetes gazdálkodásról. Amikor hazatért, elhatározta, hogy létrehoz egy kertet. A kertje volt az a hely, ahol nyugalomra lelt, és ahol minden növény egy-egy emléket őrzött számára. Minden gyümölcsfának és bokornak története volt; például az almafa egy régi barátjától származott, aki már nem él, vagy az eperbokrok az első randevúján kapott eperpalánták utódai. Bálint bácsi számára a kertje élete tükre volt.

 A növények gondozása közben érezte magát igazán hasznosnak és boldognak. A termés betakarítása pedig mindig megerősítette abban, hogy kemény munkája gyümölcsöt hozott. Sokféle gyümölcs termett. Voltak ott édes piros almafák, zamatos körték, illatos őszibarackok és szilvák. De nem csak ezek, hanem ízletes cseresznyék és meggyek, valamint napfénytől csillogó eperbokrok is díszítették a kertet. A kert sarkában pedig egy kis szőlőlugas húzódott, ahol a legfinomabb fehér és kékszőlő fürtök lógtak. 

Bálint bácsi büszke volt a kertjére, hiszen minden gyümölcsét szeretettel és gondoskodással nevelte. Egy nap Bálint bácsi észrevette, hogy valaki ellopta a legédesebb gyümölcseit. Az öregember elhatározta, hogy megfejti a rejtélyt. Megkérte a kertjében élő állatokat - egy fürge mókust, egy éles szemű baglyot és egy gyors nyulat -, hogy segítsenek neki. Az állatok éjjel-nappal figyelték a kertet. A mókus a fák között ugrált, a bagoly a magasból leselkedett, míg a nyúl az aljnövényzetben rejtőzködött. 

Végül egy éjszaka a bagoly észrevett egy árnyékot a holdfényben. Egy ravasz róka volt az, aki éppen akkor lopott megint gyümölcsöt. A bagoly éles szemei nem hagyták csalódni, és a holdfényben tisztán látta a ravasz róka alakját. A bagoly gyorsan huhogott egyet, ami jelzés volt a többi állatnak, hogy cselekedjenek. A mókus, aki mindig is szerette a kalandokat, azonnal a fák között cikázva közelítette meg a rókát, míg a nyúl, aki bár félénk volt, de rendkívül gyors, körbe ugrált, hogy elterelje a figyelmét. 

A zavarodott róka nem tudta hová nézzen először, és ez adott elég időt Bálint bácsinak, hogy óvatosan megközelítse és egy nagy hálót dobott a róka fölé, így sikerült elkapnia. A róka próbált menekülni, de hiába, a háló erős volt. Az öregember szelíden szólt a rókához. 

– Miért lopsz tőlem, mikor, ha szépen kérsz, én adok neked enni?

A róka szégyenlősen lehajtotta fejét és bevallotta: 

– Éhes voltam, és nem tudtam máshol enni találni.

 Bálint bácsi megesett rajta a szíve és így szólt. 

– Ha segítesz nekem a kertben dolgozni, akkor én gondoskodom rólad és mindig lesz mit enned.

Így lett a ravasz róka Bálint bácsi segítője. Nap mint nap dolgoztak együtt a kertben, és az állatok is segítettek. A mókus összeszedte az elesett gyümölcsöket, a bagoly éjjel őrködött, míg a nyúl segített a gyomlálásban. A faluban mindenki csodálkozott azon, hogy Bálint bácsi kertje milyen gyönyörűen virágzik és terem. Ahogy az idő múlt, Bálint bácsi kertje egyre több állatot vonzott, akik mind segíteni akartak és részt venni a kert életében.

 Egy nap egy kis patakocska mellett egy vidám béka bukkant elő, aki imádta a nedves földet és a friss levegőt. A béka, akit kis csillagnak hívtak, mert mindig csillogó szemekkel nézett a világra, felajánlotta, hogy segít megőrizni a kert nedvességét. Nem sokkal később egy okos varjú is csatlakozott hozzájuk, aki minden nap hozott valami hasznosat a kertbe: hol egy elveszett magot, hol egy fényes cérnát. A varjú neve Kármen volt, és ő volt az, aki mindig figyelmeztette őket, ha közeledett az eső vagy ha valami veszély fenyegette a kertet. 

Egy napsütötte délutánon pedig megjelent egy csendes őzike is, Zöldfülűnek hívták, mert fülei mindig zöldelletek a sok fűtől, amit evett. Zöldfülű szívesen segített Bálint bácsinak a magasabb bokrok levágásában és az ágak rendezésében. De nem csak az állatok szerették Bálint bácsit és kertjét. A falu legfiatalabb lakója, egy kis lány is gyakran látogatta az öregembert. A lány neve Lili volt, és minden alkalommal izgatottan sietett Bálint bácsihoz, hogy hallgassa meg az újabb meséket. 

Lili különleges volt; ő tudott beszélni az állatok nyelvén, így amikor Bálint bácsi mesélt neki, az állatok is odagyűltek köréjük és figyelmesen hallgatták az öregember szavait.

Bálint bácsi mesél

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bölcs öreg fa a falu szélén, amelynek ágai között egy kis család élt. A család nem volt más, mint egy madárpár és azok csicsergő kicsinyei. A madarak minden reggel énekükkel köszöntötték a napot, és minden este dallal búcsúztatták azt. Egy nap azonban egy vihar közeledett, és a madarak aggódni kezdtek, hogy fészkük nem lesz elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a szélnek és az esőnek. Az öreg fa azonban megnyugtatta őket: 

"Ne féljetek, mondta, én már sok vihart láttam elvonulni. Gyökereimmel mélyen a földbe kapaszkodok, és ágaim erősek és hajlékonyak. Megóvlak benneteket." 

Ahogy az öreg fa megjósolta, a vihar eljött, de a fa állta a sarat. A madarak biztonságban érezték magukat az ágak között, és amikor a vihar elvonult, hálásan énekelték dalukat. A történet vége felé Bálint bácsi így szólt: 

– Látjátok gyerekek, az öreg fa olyan, mint egy jó barát vagy egy szerető családtag. Mindig ott van mellettünk nehéz időkben, és segít minket átvészelni a viharokat.

Minden történet után Lili boldogan tapsolt és köszönetet mondott az állatoknak. Ők pedig örömmel fogadták el Lili szeretetét és háláját. Így vált Bálint bácsi kertje nem csak egy gyümölcsös paradicsommá, hanem egy mesékkel teli varázslatos helyszínné, ahol a különböző állatok békében élhettek.