A békék otthona

A békék otthona.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy város. Ebben a városban annyi béka lakott, de annyi, hogy megszámolni lehetetlenség lett volna! No, de ez akkoriban így volt mindenhol! Faluban, városban mindenhol, mindig békák voltak! Az emberek évekig megvoltak velük. Etették, itatták őket. De egyszer, egy Péter nevű fiúcskát elkezdett zavarni, hogy ennyi béka van a városukban és tenni akart ellene valamit. Csak azt nem tudta mit tehetne. Gondolkodott, gondolkodott s harmadnapra kitalálta. Péter szólt a szüleinek, hogy ő bizony el szeretne menni kirándulni. A szülei bele is egyeztek. Péter azt kérte anyjától és apjától, hogy hívják meg a kirándulásra ismerőseiket, az ő ismerőseiket, és így tovább. A szülei kissé kétkedve fogadták a dolgot, de beleegyeztek. Meghívták minden ismerősüket, rokonukat, barátjukat. Azok is elhívták minden rokonukat, barátjukat, ismerősüket. El is mentek mindannyian. De ez volt a csel! Annyi ember gyűlt össze a kirándulásra, hogy az egész város kiürült. Pár nap múltán sem jöttek vissza.  A békák elmentek a városból, a tavakhoz, mert nem kaptak se enni, se inni. Nem volt, aki etesse, itassa őket. Mikor a többi városban és faluban lakó békák meglátták, hogy mennek, ők is mentek társaik után. A város lakói látták, hogy a békák elmentek. Eleinte meglepődték, de nagyon örültek neki. Péternek persze rögtön fülig ért a szája. A lényeg az: a békák többé nem merték betenni a lábukat se faluba se városba mert féltek, hogy éhen szomjan halnak.