A varázskulcs

A varázskulcs.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mágus. Ez a mágus le akarta igázni a varázsvilágot, hogy uralhassa azt. Volt egy varázskulcsa, amivel egy kaput lehetett megnyitni, a kapun keresztül pedig be lehetett lépni a varázsvilágba. Ez a kapu egy városkában rejtőzött, ezért a mágus odautazott. Amíg a kaput kereste ártatlan, utcai árusnak adta ki magát. Egy napon azonban három jó barátnak Sárinak, Marcinak, és Fanninak, feltűnt, ahogy varázsolt. Ezután szemmel tartották a mágust. Egy napon Sári észrevette, hogy a mágus nincs otthon. Gyorsan szólt Fanninak és Marcinak, hogy jöjjenek a varázsló otthonához. Miután odaértek, együtt beosontak a mágus műhelyébe. Fanni felosztotta a műhelyt három részre, és mindenkinek megmondta melyiket kutassa át. Egyszer csak Marci megszólalt. - Találtam valamit - suttogta. Erre Sári és Fanni odafutott. - Ezek a mágus feljegyzései. -állapította meg Sári. – Olvasd fel őket! -utasította Marci Fannit. Erre Fanni már kezdte is: - Reszkessetek varázslények! Le fogom igázni a világotokat, a királyotokkal együtt! Azt már kiderítettem, hogy a kapu a város keleti szélén van. Van egy kulcsom is, amivel ki tudom nyitni a kaput. Már csak meg kell találnom azt a kaput! Pár percnyi csönd után Sári végre megszólalt: - Meg kell találnunk a kaput! – És meg kell mentenünk a varázslényeket! fejezte be Fanni.

A gyerekek megbeszélték a szüleikkel, hogy engedjék el őket a város keleti szélére. Miután elindultak a megfelelő időpontban, arról kezdtek beszélgetni hogyha meg is találják a varázskaput, nem tudják majd kinyitni, mivel, hogy nem tudják hol a varázskulcs. Azt eszelték ki, hogy amíg a város keleti szélén vannak megkeresik a kaput. Amikor visszaérnek, megvárják míg a varázsló megint elmegy otthonról, és megkeresik a kulcsot is. Miközben erről beszélgettek oda is értek város keleti szélére. Szétváltak, így hamar meg is találták a kaput. Marci lelte meg. - Gyertek gyorsan! - szólt a lányoknak. Erre Sári és Fanni odafutottak. - Meg kell jelölnünk. - mondta Fanni. – De hát hogyan? - kérdezte megütközve Marci. – Szerintem úgy kellene, hogy pár követ egymásra teszünk, és az így alkotta tornyot majd messziről is látjuk. - mondta Sári. A többiek is egyet értettek vele. Mikor elkészült a torony, hazamentek, és várták, hogy a varázsló megint elmenjen. Nem kellett sokat várniuk mert a mágus pár nap múlva újra elindult. Ezt Marci látta meg legelőször. Gyorsan szólt Sárinak és Fanninak, hogy menjenek a mágus műhelyébe. Mire a két lány odaért Marci már a műhely felét átkutatta. – Gyertek gyorsan már meg is találtam! - szólt Marci. - Remek! -ujjongtak a lányok. - Futás a kapuhoz! -kiáltotta Sári. Annyit futottak, hogy mikor odaértek nem bírtak megszólalni a lihegéstől. Zihálva álltak, míg végül Fanni megszólalt: - Ki nyitja ki a kaput? - kérdezte félősen. – Egyszerre nyitjuk. -válaszolta Marci. – Jó. - felelte kórusban a két lány. Majd egyszere megfogták a kulcsot kinyitották a varázskaput és beléptek rajta.

Varázslatos világ tárult a szemük elé. Volt, ahol elfek vagy manók sürgölődtek, máshol tündérek repkedtek. – Hűha! Ámult el Marci. - Meg kell találnunk a királyt! -mondta Fanni. El is kezdtek kérdezősködni míg végül eljutottak a palotához. Álruhába beosontak, megkeresték a királyt, majd illedelmesen tudatták vele, hogy az országa bajban van. Ezután megkérték, hogy ezt mondja el alattvalóinak is.

Mikor a király elmondta az ország népének, hogy egy mágus fenyegeti őket és befejezte beszámolóját, egy fiatal manó hirtelen felsikoltott: -Itt a mágus! - kiáltotta, majd egy távoli alakra mutatott, aki valóban a mágus volt. – Csak semmi pánik! - szólt a király, habár ő is nagyon izgatott volt. – Tényleg ő a mágus, de mintha nem lenne körülötte semmi! - kiáltott fel Fanni. És valóban. Mikor közelebb ért látták a varázsbotját, amivel eltüntette az őt körülvevő dolgokat. -Futás! - kiáltotta valaki a tömegből, amire mindenki szétszéledt még a király is elfutott. Csak Marci, Sári és Fanni maradt ott, hogy szembe szálljanak a mágussal. – Hagyd békén ezt az országot! - kiáltott fel elszántan Fanni. – Dehogy hagyom! Enyém lesz ez az ország is és titeket elpusztítalak!  - kiáltott vissza a mágus. - De mi ezt nem hagyjuk! – Felelte a három jóbarát. - Azt majd meg látjuk. - szólt a mágus és hirtelen tűzgolyót lövelt a gyerekek felé. Marci megijedt, de azonnal tudta mit kell tenni és ezt gyorsan elmondta a lányoknak is: - Amíg én és Fanni eltereljük a mágus figyelmét, addig te Sári, mivel te vagy a leggyorsabb, odafutsz és elveszed a mágus varázsbotját. – Rendben. - mondta Sári. Fanni eleinte habozott ugyan, de mivel belátta, hogy csak így győzhetik le a mágust rábólintott. Azonnal el is kezdték az akciót: Marci és Fanni két különböző irányba futottak, így mire a mágus eldöntötte, hogy a két gyerek közül melyiket támadja meg először, Sári már ott is termett nála és kikapta a kezéből a varázsbotját. Majd futott vissza Fannihoz és Marcihoz. – És most mi legyen? - kérdezte aggodalmasan Sári a mágus dühös arcát látva. –Szerintem most, hogy nálunk van a varázsbot és nem tud varázsolni fussunk. Mivel a többiek is így gondolták mindhárman nekilódultak.  

Pár perc múlva hátranéztek és látták, hogy a mágus már nem követi őket. Szóltak a királynak, hogy a varázsló itt van valahol a környéken keressék meg, és lássák el a baját mert már ártalmatlan. De mindenekelőtt odaadták a varázsbotot a királynak, hogy tegye biztonságos helyre, mert veszélyes lehet. Miután mindezt megtették elbúcsúztak a királytól és annak népétől majd fogták a kulcsot és hazamentek.