A beszélő szobor

A beszélő szobor.

Kovács Eszter Száva: A beszélő szobor

Egy napon, amikor pihenni szerettem volna, járókelők sétáltak felém.
Egyszer csak egy kisfiú paskolni kezdett. Kissé mérgesen letekintettem és így szóltam hozzá.
- Légyszíves ne ütögess engem, mert az fáj nekem!
A kisfiú ijedten az édesanyjához futott.
- Anya, ez a szobor beszél hozzám! - mondta a kisfiú.
- Ugyan már kicsi bogaram, a szobrok nem tudnak beszélni! - felete az édesanyja.
- Nem? Akkor csak gyere velem.
Azzal megfogta az édesanyja kezét és idejöttek hozzám. 
A kisfiú felnézett, majd megkérdezte: - Ki vagy Te?
- Hát nem ismersz meg? Én vagyok I.István vagy ha úgy tetszik Szent-István. - feleltem a kisfiú kérdésére.
- Én még kicsi vagyok, így nem ismerlek. Légyszíves mesélj magadról. - kérlelt érdeklődve.
- Rendben, de akkor hallgass figyelmesen! Én voltam az első királyotok, 1001-benkoronáztak királlyá "Isten kegyelméből".
- Voltál? Akkor Te már nem élsz? - kérdezte a kisfiú.
- Bizony nem. 1038-ban haltam meg. Székesfehérváron temettek el az általam építtetett bazilikában. -válaszoltam.
- És mit tettél életedben?- kérdezte ismét a kisfiú.
- Én teremtettem meg a keresztény magyar államot és én alakítottam ki- a vármegyerendszert.
- Mit kell még tudni rólad?
- 1083-ban szentté avattak, melyet a mai napig is augusztus 20-án ünnepeltek. A jobb kezemet - mely katolikus ereklye és a Szent-István bazilikában őrzik - ezen az ünnepen körmeteben viszik végig.
- Sajnos most mennem kell, de ugye még eljöhetek hozzád? - érdeklődött a legényke.
- Bármikor eljöhetsz, szívesen beszélgetek Veled, de ha gondolod, meglátogathatsz más szobrokat is.- feleltem.
- Köszönöm, hogy ennyi mindent tanulhattam rólad! - köszönte meg végül.
Aztán szép lassan elindultak. A kisfiú még hosszasan integetett felém, ahogy egyre csak távolodtak.
Ez is egy szép nap most már - gondoltam.
Remélem, hogy holnap Te fogsz eljönni hozzám.