A beteg tölgy

A beteg tölgy.

A meseerdőben sokféle fa él: fenyők, bükkök, akácok, vadkörték, tölgyek. Az erdőben kiránduló emberek nem is sejtik, hogy az erdő minden fája beszél egymással. Hangjukat alig hallani, de ha csendesen közelítesz feléjük, meghallhatod, ahogy susognak, pattognak, recsegnek. Sokféle történetet mesélnek egymásnak. Beszámolnak az ágaik között fészkelő madarakról, a rajtuk lakó mókusokról, a gyökereik között bujkáló apró egerekről, vagy éppen arról, hogy milyen gomba nőtt az oldalukba. 

Egyszer azonban az erdő legöregebb tölgye elcsendesedett. Hetek óta csak hallgatott. A közelében álló fák, aggódva figyelték, hogy fenséges társuk, bánatosan lógatja az ágait, és leveleit is hullatni kezdte, pedig még messze az ősz.

-Beteg lett az öreg!-suttogták. –Mi lehet a baj?-recsegték.

Hangjukat a szél vitte tovább, így a szomorú üzenet eljutott az erdő tündéreihez is. Az erdő aprócska zöld ruhás őrei akkor egy tisztáson szorgoskodtak. A kirándulók sajnos sok virágot letapostak. A sérült virágok szárait gyógyítgatták éppen. Sajnos egyre többször kellett letört ágakkal, letépett virágokkal, hangoskodástól megijedt állatokkal foglalatoskodniuk.

Amint meghallották a fák sóhaját, mindannyian az öreg tölgyhöz siettek. A tündérekkel együtt érkezett meg a fák doktora, a piros sapkás harkály is. Alaposan körbevizsgálta a tölgy ágait, vastag törzsét, de nem látta okát a betegségnek. A tündérek pedig kikérdezték a madarakat, mókusokat, egérkéket, hogy ugyan mi lelte tölgyet, miért ilyen bánatos. A madarak és a mókusok, csak ingatták a fejüket. Ők nem láttak semmi különöset. De az egérkéknek feltűnt valami furcsa dolog a gyökerek között.

-Néhány hete, az éjszaka közepén jött ide egy nagy és hangos guruló szerkezett. Emberek szálltak le róla. Ástak egy gödröt a tölgy mellett, aztán mindenfélét dobáltak bele. Majd betemették a gödröt és elmentek. –mondta az egyik.

-Mi már keressük az új lakhelyünket, mert azóta furcsa szaga van földnek. Fáj a fejünk, a hasunk is. Nem tudunk sem enni, sem aludni.

A körben álló fák, ekkor egyszerre kezdtek recsegni-ropogni. Dühösek lettek.

-Mi beengedtük az embereket az erdőbe! Árnyékkal, friss levegővel kínáltuk őket! Ők meg ágainkat törik, levelünket tépik, kérgünket sebesítik! Többé nem engedünk ide embert!

A kis tündérek megértően bólogattak. A  harkály csendre intette a haragos fákat.

-Barátaim! Igazatok van, sajnos vannak olyan emberek, akik ártanak nektek, nem tisztelik az erdőt. De nem mindenki ilyen! Én láttam, hogy mások pedig nagy zsákokkal jöttek, és felszedték, amit a rosszak eldobáltak. Láttam azt is amikor télen elesget hoztak az őzeknek, szarvasoknak. Sok madár pedig azokban az odukban lakik, amit ők hoztak az erdőbe.

-Igaz, igaz!-recsegték a fák.

-Hívjuk őket segítségül!-mondták a tündérek.-Sóhajtsatok együtt, olyan hangosan ahogy csak bírtok!

Így is tettek. A szél megint segített nekik. Vitte az üzenetet az emberek felé. A fák hangját azonban, csak az arra méltók hallhatják meg. Végül a szél talált egy embert aki megértette a fák üzenetét. Ő továbbadta a segélykérést néhány társának.

Másnap már ott álltak ásókkal, zsákokkal és összeszedték azt a sok-sok szemetet amit korábban gondatlanul odavittek mások. Mire végeztek, az öreg tölgy jobban lett. Már nem mérgezte gyökerét semmi. Új erőre kapott, és köszönetet susogott társainak, hogy segítettek neki meggyógyulni.

-Mit tegyünk, hogy többé ilyen ne forduljon elő?-tanakodtak a zöld tündérek.

-Tanítsuk meg az embereknek, hogy ne bántsák az erdőt! Óvják a fákat, virágokat, az erdő minden lakóját!

-A kicsi emberekkel beszéljünk! Ők még jók, látnak és hallanak minket!

Kiválasztottak néhány bátor hírnököt maguk közül, akik aztán madarak hátán utazva körbejárták a világot. Sok-sok kicsi emberhez jutott el a beteg fa története. Hogy kik ezek a kicsi emberek?...Hát ti, kedves gyerekek! Ti mindannyian, akik halljátok a fák hangját, és látjátok a kis zöld tündéreket. Ti vagytok azok, akik már tudjátok, hogy fák, virágok, állatok nélkül szomorú és beteg lesz világunk. Segítsetek a fáknak! Juttasátok el a fák üzenetet minél több emberhez!