Béka tanoda

Béka tanoda.

Béka tanoda

Tavasszal a kerti tóban, 

petecsomón napfény csillan.

Tavirózsa szirma alatt, 

előbukkan sok kis kobak.

Béka Berta dadus néni

ficánkákat óvja-védi.

Algapüré lesz az ebéd, 

éhes szájnak sosem elég.

Moszatágyra kucorodnak, 

jóllakottan szundikálnak.

Ha kinő a lábacskájuk

újabb kaland vár rájuk.

Otthagyják az óvodát,

megkezdik az iskolát.

Béka Béla tanárbácsi,

a leckét mindennap kérdi:

-Mondjad szépen brekeke,

szúnyoglárva csemege!

Délelőtt és délután

úszóleckét vesznek már.

Tananyag a lábtempó,

a brekegés nem hanyagolható.

A kamasz béka szemtelen,

sokszor kissé esztelen.

-Összement az iskola?

-Mi ez a kis pocsolya?

Kinőnek a mellső lábak,

az iskolából már elvágynak.

Úszás helyett ugrálnak,

nekivágnak a világnak.

Bezárul a tanoda,

csendes lesz a tavacska.

De tavasszal visszatérnek,

szerelmes dalt énekelnek.

Újra nyit az óvoda:

porontyokkal lesz tele

Béka Berta és Béka Béla otthona.