Kép forrása: mesterséges intelligencia készítette a mesémhez
A bevált terv.
Hol? Hát valahol, a Mesebeli réten is túl, ott ahol Mesécske-patak csordogál, onnan egy kőhajításra található Kerekecske-erdő.
Itt éldegélt Mirci is, a kismókus.
Egy nap, Mirci, egy fa alatt búslakodott, Arra repült két rigó, Csirregi és Cserregi.
– Mi a baj kiskomám? - kérdezte Csirregi.
– Tudunk segíteni? - tudakolta Cserregi.
– A-az…- szipogta a kismókus, hogy az iskolában Töffencs, a vaddisznó, folyton szekál, piszkál. Brühühü!
– Mivel? Mivel? - kíváncsiskodott Cserregi.
– Hát…mindig azt mondja: Mirci, nem kell néked az uzsi! És befalja az uzsonnámat. Vagy azt kiabálja: Mirci, nem kell ez a hiszti! Ezt akkor, amikor elsírom magam. Tornaórán meg előfordul, hogy futás közben elgáncsol, vagy fellök. Szóval, nagyon szomorú vagyok, mert nem tudom, mit tehetnék, hogy békén hagyjon.
– Baj, baj, nagy baj, hogy ilyen undok veled Töffencs! - jegyezte meg Cserregi.
– Ne károgj, itt, mint egy varjú! - intette le testvérét Csirregi. Inkább gondolkozz a megoldáson! Hogyan tudná szegény Mirci leszerelni ezt az undokoskodó, csúfolódó vaddisznót?
Egy darabig csend volt, csak Mirci hüppögése hallatszott. Csirregi egyszer csak felreppent, vidáman fütyülni kezdett:
– Tudom, trallala! Van megoldás, hullala!
– Mi? Micsoda? füttyentsd már pajtikám! - szólt izgatottan Cserregi.
– Mirci! Van olyan tantárgy az iskolában, ami nehezen megy Töffencsnek? - kérdezte a rigócska.
– Igen. A számolás. Na, ott aztán hibát hibára halmoz - makogta a kismókus.
– És te? Te, tudod a matekot? - kérdezte Csirregi.
– Persze. Az a kedvencem.
– Nos, akkor kisbarátom, akkor mondom, mit tegyél.
– Erre én is kíváncsi vagyok! Mit találtál ki? - füttyentett Cserregi.
– Gyere te is, figyelj csak, mit eszeltem ki!
Cserregi és Csirregi Mirci mellé reppent, és súgtak-búgtak egy darabig. Majd együtt kacagtak.
– Ez remek terv, tesókám! Ennél jobbat én sem találhattam volna ki! -rikkantotta Cserregi.
– Te, meg az ötletelés! No, hagyjuk! Jó, persze te másban vagy szuper! Nem akartalak megbántani! - simogatta meg szárnyával Cserregit a testvére.
– No, azért! Ne hogy te is olyan undok legyél, mint az a gonoszkodó vaddisznó! – jegyezte meg Cserregi.
Másnap a tanító bácsi felírta a táblára a megoldandó összeadásokat és kivonásokat.
– Ezt most mindenki önállóan számolja ki! - utasította az állatgyerekeket Bagoly tanító úr.
Töffencs rágta ceruzája végét, nézelődött, forgolódott, majd izzadni kezdett. Mirci figyelte egy darabig a vaddisznó kínlódását, majd átnyújtott neki egy zacskó makkot.
– Tedd ki makkal a feladatot! Meglátod, úgy könnyebb lesz!
– Khm …Miért segítesz nekem, amikor én mindig piszkállak? - súgta Mircinek Töffencs.
– Azért, mert én jól tudok számolni a makkok nélkül is, gondoltam neked meg most jól jön ez a kis segítség. Tudod: a mókus ott segít, ahol tud!
– Köszönöm - hajtotta le a fejét zavartan Töffencs, nem értette a dolgot, hogy miért kedves vele az, akit ő megbántott, csúfolt.
Szünetben Töffencs Mircihez lépett.
– Ne haragudj, a sok csúfolásért, piszkálásért! Nem is tudtam, hogy te ilyen jófej vagy! - azzal átnyújtotta Mircinek a kölcsönkapott makkokat.
– A tied lehet! - mosolygott Mirci! Mondtam, nekem már nincs szükségem rájuk, ha számolok.
– De, hát meg is eheted? Hisz neked is a kedvenced! - motyogta Töffencs.
– Inkább, te se edd meg, tedd el, jó lesz holnap is, amikor újra számolni kell!
Töffencs bólintott, és bedugta a táskájába a zacskó makkot. Innentől kezdve, Töffencs nem bántotta többé a kismókust.
Mirci boldogan újságolta el Csirreginek és Cserreginek, hogy bevált a terv.
Csirregi és Cserregi víg füttyszóval búcsúztak el a mókustól.
– Máskor is segítünk, ha kell! - intettek szárnyukkal a rigók.
Mirci pedig vidáman ugrált haza ágról-ágra.
Mészárosné Szuda Melinda
2025-03-23 16:28
Milyen aranyos történet kedves Katalin! Tetszett. Üdvözlettel, Melinda
G. Joó Katalin
2025-03-23 18:22
Kedves Melinda! Köszönöm szépen, örülök, ha elnyerte a tetszését! Üdvözlettel Kati