A boszorkányok tanyáján

A boszorkányok tanyáján.

A Boszorkány tanyán nagy a sürgés-forgás,

mondta a kapuban a boszorka portás.

Megy a lóti- futi, hízik az izgalom,

holnap kezdődik a boszorkány mozgalom.

Seprőt válogatnak, cirokot, nyírágot,

hogy berepülhessék az egész világot.

Sötét, fekete hegy kellős közepébe

érkezett a tanya banyanépessége.

Fiatalok gyorsan, sebesen és fitten,

de az agg csapatnak még motorjuk

sincsen.

Elsántikálnak egy autószerelőhöz,

esdve kérik: tegyen motort a seprőkhöz!

Így szól a szerelő: mit akar itt banyám?

A gyűlés már megy rég a Boszorkánytanyán!

Feljelentem!-ordít, és akkorát ugrik

mérgében, a seprő darabokra hullik.

Összegyűltek már mind fiatalok,vének.

Lelkükben fortyogott

a boszorkányméreg.

Megzavarodott lötty csorgott ereikben,

vér abban már talán ezer éve sincsen.

Ötszáz szipirtyó szállt Szeged városából,

pedig nincs is közel.

Nekik nincsen távol.

Oda mennek nagygyűlésre,

szövetségük ott jön létre.

Felpattannak mind a seprűparipára,

nem lesz katasztrófa, odaérnek mára.

Közben fent a légben vihar kerekedett,

telibe találta a boszisereget.

Süvített a szélvész, csapkolódtak a fák.

Mint almák a fákról, potyogtak a banyák.

Elfogyott közben az összes türelem,

várakozni is már magában gyötrelem.

Felrobbant a nagy hegy, égtek a boszorkák!

A pokol kapuját velük megnyitották!