A csiga, aki színes házra vágyott

A csiga, aki színes házra vágyott.

Bánatosan hüppögött az apró éti csiga,

unta már a saját házát, ebben volt a hiba.

Van ugyan néhány csík rajta, de csak barnás szürke,

miért is lehetne így méltó bárki figyelmére?

Száz csigából száz csigának épp ilyen háza,

a mi apró éti csigánk ezért vágyott másra.

Ismert néhány különc csigát, akik bátrat tettek,

az unalmas csigaházra képeket festettek.

Ő azonban úgy gondolta, hogy a szín a lényeg,

ezért aztán ő nem akart akármilyen képet.

Élénk színű házra vágyott, mi messziről látszik,

megtalálja őt akárki, ha társaságra vágyik.

Felkereste hát a mókust, ki kiváló festő volt,

megkérte, hogy fessen neki élénk színű foltot.

„Nagy legyen és feltűnő! - kérte a kis csiga -

Mindenképpen legyen benne zöld, sárga és lila.”

A mókus, aki nagy művész volt, csodás foltot festett,

hét határon túl is látták e különleges testet.

Boldog volt az apró csiga, gyorsan el is sietett,

nem sejtette, új házával bajba is keveredhet.

Észrevette minden állat a csigát a réten,

kíváncsian nézegették, kerülgették éppen.

Napsütésből borús ég lett, igazán ijesztő,

el is bújtak az állatok, a bajt kerülendő.

Bemásztak a fű alá és virágok kelyhébe,  beolvadtak teljesen az illő környezetbe.                

Menedéket keresett a színes házú csiga is,

ám hiába, mert a háza színes, mint a kikerics.

A borús ég nem volt más, mint Joci apró keze,

már nyúlt is a kiscsigáért, hogy tenyerébe vegye.

„Ő kell a gyűjteményembe – mondta Joci boldogan

különleges, színes csiga, ilyenből egy jó, ha van!

Szaladt vele hazafelé Joci igen sietve,

a kis csiga úgy érezte, eljött most az ő veszte.

Látta ezt a szellőfiú, megsajnálta a csigát,

Joci tenyerébe fújt, s csinált egy kis galibát.

A kisfiú vihart sejtve, nagyon gyorsan elszaladt,

a kis csiga leesett, és a fűben ott maradt.

Fogadj el egy jótanácsot!  – kérlelte a kis szellő,

Maradj itt, és várj egy kicsit, mindjárt megjön az eső!

Akkor aztán kérd meg szépen, áztassa le foltjaid,

házad újra százból egy lesz, lásd be, hogy ez jól van így!

Így óv téged fű, s virágok, s bár egyszerűnek gondolod,

csigaházad mestermű, mit a természet alkotott.