A tölgy és a mókusok

A tölgy és a mókusok.

Az öreg tölgy árnyékában
Kósza hírek keringtek.
Törzsén rejlő kis odvába
Fürge lakók érkeztek.

Misi, Manci és Manócska,
Három apró kismókuska.
Kedvelték az okos tölgyet,
Tisztelték az öreg bölcset.

Észrevették egy napon,
Hogy a tölgy fáradt nagyon.
Kérdezték, hogy mi az oka,
Nem aludt jól az éjszaka?

Az öreg tölgy kókadozott,
Végül eképp panaszkodott:
„Rengeteg a makk a fámon,
Nehéz tartanom az ágon.”

A mókusok megnyugodtak,
Segíteni könnyen tudnak!
Felmásztak a tölgy ágára,
S ott ugráltak egyre – másra.

Ágak fel – le ringatóztak,
Érett makkok lepotyogtak.
Jöttek is a vadak, ettek,
A tölgynek ez nagyon tetszett.

„Nem cipelem már a terhet,
Minden termést levertetek.
Én sem vagyok többé fáradt,
S jól lakott a sok vadállat.”

Így azóta minden ősszel,
Amikor a makk terem,
Tölgyfa ágán mókuskölykök
Járnak táncot kecsesen.