Kép forrása: copilot - Dalle3
Tizenegy év.
Idős szemeidben mindent újra láttam.
Kölyökként az udvaron ugrálni bátran,
Zsinórba botlani a málna bokrában.
Láttam, hogy nevelted jó barátod, Kócost,
Ástál, hemperegtél, megrágtad a loncot...
Bátor voltál, erős, a cicát nem szeretted,
Mert ő vakmerő volt, sosem hajtott fejet.
Barátként veled csupán akkor viselkedett,
Mikor egy kóbor kandúrral bajba keveredett.
Ha sétálni mentünk: boldogság órája,
Csak póráz ne kerüljön a kutya nyakára.
Sebesen loholtál keresztül a mezőn,
Kergetted a nyulat végig a dombtetőn.
Időnként mégis vissza-visszanéztél,
Látlak-e még téged, féltő szemmel lestél.
Ha a nyuszi gyors volt, azzal sem volt gondod,
Odabújtál mellém, mint ki megunta a dolgot.
Kedves természeted mindenkit megfogott,
Tán csak a postást nem, rá mindig a frászt hozod.
Szegény, mikor a levelet a ládába dobja,
Úgy ugrasz a kapura, akár egy eltévedt pocokra.
És hogy ijedelmét még tetézni lehessen,
Láthatatlan lendülsz, úgy éred őt tetten.
De ahogy lassan telnek el az évek,
Te is arra ébredsz, lassul már az élet.
Szaladhat a pocok, remeghet a nyuszi,
Fontosabb Neked már a gazditól egy puszi.
Kedves simogatás lett mára a mindened,
A nyitva hagyott kapu sem csábítja lelkedet.
Szemed sem a régi, fátyol mögül nézel,
Egy séta időnként kemény próbatétel.
Nézem, ahogy fekszel. Lábaid remegnek.
Álmodsz, képzetedben vajon mik teremnek?
Menekülő nyuszik? Felbosszantó cicák?
Vagy egyszerűen csak egy simogatásra vágysz?
Itt leszek melletted.
Mindig, ahogy kéred.
Becézlek, szeretlek úgy, ahogy Te minket,
Hiszen együtt éltünk át 11 évet.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egy napfényes szombat reggel a két csillagkópé, Csengő és Bongó kedvenc bárányfelhőjükről lesték a Földet. Kíváncsiak voltak, vajon mit csinálnak hétvégén az emberek? Azt már tudták, hogy ilyenkor ...
Elolvasom
Szomorúan állt a vízparton a fűzfa, bánatában ágait a földre lehajtotta. Beköszönt az ősz, búcsúzott a nyár, vándorútra kelt a sok kedves madár. Izgatottan röppentek a fülemüle szárnyak, búcsútánco...
Elolvasom
Feketét – fehéret viselek magamon, méltósággal viselem bájos szmokingom. Madár vagyok, de mégsem repülök, totyogva táncolok, s ha elesem, jégre csücsülök. A Déli Sarkon élek, a hidegtől nem félek. ...
Elolvasom
A kis Csiga Csabinak volt egy titkos vágya, autóval utazni szerte a világba. Ám ezt sajnos nem tehette, mert házát a hátán vitte, és az bizony fennakadt a szokatlan méret miatt. Csiga Csabi nem adj...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...