Barion Pixel

A csintalan kobold


A csintalan kobold
Bikfic manó kíváncsian tekingetett ki a bokrok alól. Pisze orrocskáját vakargatta, és közben arról ábrándozott, hogy megjelenik egy gyerek csoport, aranyos fiúk és lányok, akikkel ő majd jókat fog játszani. Szerette megtréfálni a ki...

Kép forrása: pixabay.com

A csintalan kobold

Bikfic manó kíváncsian tekingetett ki a bokrok alól. Pisze orrocskáját vakargatta, és közben arról ábrándozott, hogy megjelenik egy gyerek csoport, aranyos fiúk és lányok, akikkel ő majd jókat fog játszani. Szerette megtréfálni a kicsiket, persze csak olyan manó módon. Az volt a kedvenc szórakozása, hogy amikor valamelyik gyerkőc szemetelt, azaz nem dobta bele mondjuk az uzsonnás zacskót a kihelyezett gyűjtőbe, akkor azt visszacsempészte a zsebükbe. Mivel Bikfic láthatatlan manó volt, ez nem okozott neki nehézséget. Amúgy sem igen vehették volna észre őt, a zöld sapija, halvány sárga mellénykéje és barna szandálja tökéletesen elrejtette őmanóságát az erdő lombjai alatt.
Szerencséje volt, nemsokára kacagás és lábdobogás zaja hallatszott a közelből. Flóra és bátyja Bálint, valamint az apukájuk Máté jelent meg a tisztáson. Leterítettek egy sárga csíkos plédet, és elkezdtek kipakolni a hátizsákjukból. Bikfic közelebb húzódott, hogy megnézze, milyen finomságok kerülnek elő a csomagokból. Szalámis szendvicset tettek ki a takaróra.  Bikfic melléjük telepedett törökülésben, az állát a kezébe temetve szemlélte a falatozásukat. Bosszankodott egy kicsit, mert azt látta, hogy mindent elpakolnak maguk után és még egy morzsa sem marad a fűben. Hát hogy fogok én így csintalankodni? - gondolta magában. Abban a pillanatban Bálint lopva egy kiscsokit kotort ki a táskájából és miután lenyelte a falatot, óvatosan körül nézve, hogy senki se lássa, a csomagolást a háta mögé ejtett a földre. Bikfic azon nyomban ott termett és a papírdarabot belegyűrte a nadrágjának a hátsó zsebébe, de úgy, hogy a vége egy picit kilátszódjon. Persze ezt Bálint nem vette észre, hiszen Bikfic mestere volt az eldobott szemetek visszacsempészésének. A kis társaság elindult, Bálint előre szaladt. Máté észrevette, hogy valami kilóg a fia zsebéből. Bálint, mit dugdosol a nadrágodban, kérdezte rosszallóan. Én, semmit válaszolta a fiú és fülig pirosodott, amikor az apja elő húzta a csoki papírt. Nem megmondtam, hogy mindenki csak az ebéd után eheti meg az édességet! Ejnye, fiam, te ma már ezért nem ehetsz több nasit. Bálint értetlenül állt az eset előtt, biztos volt ugyanis benne, hogy észrevétlenül eldobta a fűbe a csomagolást. Bikfic jót kuncogott magában, jól sikerült a tréfa, remélhetőleg Bálint legközelebb már nem fog szemetelni!

Páll Jenő, Amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Páll Jenő Amatőr meseíró

Sziasztok, Páll Jenő vagyok 61 éves teljesen amatőr szárnybontogató író.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások