Bikfic manó kalandjai I. rész


http://mocorgohaz.hu/
  • 2024.
    máj
  • 14

BIKFIC MANÓ KALANDJAI 
Bikfic hatalmasat nyújtózkodott. Megropogtatta manó csontjait és elkullogott a vidáman csobogó Zubi patakhoz. Megpaskolta a kis orcáját és kimosta a huncut szemeiből a csipácskákat. Megivott öt korty vizet, tudta, hogy ez nagyo...

Kép forrása: pixabay.com

BIKFIC MANÓ KALANDJAI 

Bikfic hatalmasat nyújtózkodott. Megropogtatta manó csontjait és elkullogott a vidáman csobogó Zubi patakhoz. Megpaskolta a kis orcáját és kimosta a huncut szemeiből a csipácskákat. Megivott öt korty vizet, tudta, hogy ez nagyon fontos ahhoz, hogy beinduljanak a fondorlatos agytekervényei és a testecskéje is megfelelő folyadékhoz jusson. Felmászott a dombtetőre és megcsinált öt fekvőtámaszt. Ettől egyből jobban érezte magát. Megtapogatta a kis manó izmait. Korához képest jó bőrben volt, manó évvel mérve már 15 éves volt, ami az embereknél 75 évesnek számított. Úgyhogy Bikfic már egy sokat megélt, tapasztalt kobold volt. Miután felfrissült, szépen felöltözött, felvette a zöld sapiját, a halvány sárga mellénykéjét és a barna kisnadrágját. Azért voltak ilyen színűek a ruhái, hogy jól el tudjon rejtőzni az erdőben. Ezután megreggelizett, öt gesztenye és egy kis alma volt a mai menü. 
Bikfic ha akarta, akkor láthatatlan volt, vagyis csak az láthatta őt akit kiszemelt magának. Ezt úgy csinálta, hogy akit kiválasztott, annak óvatosan megfogta a bokáját és azt mondta, hogy „pimpi”. Ettől kezdve az a valaki elkezdte látni Bikficet. Persze ezt ki kellett ám érdemelni! Bikfic kileste, hogy kinek van őmanóságára szüksége és a közelébe férkőzött.
A napocska szépen sütött, aranyló sugarai megvilágították a kisrétet. Bikfic várta a kirándulókat, de leginkább a gyerekeket. Elbújt a fák lombjai közé, nem mintha bárki is észrevette volna a láthatatlan manócskát. Hirtelen hangos sírásra lett figyelmes.
-Anyu, ugye veszel nekem egy másik „ rózsaszín alvókát”-pityeregte a kislány.
-Megkértelek, hogy ne rakd le az ülésre a Kisvasúton-korholta az anyukája.
-Ha a kezedben tartottad volna, biztos meglenne!
-Dehát csak addig tettem le, amíg kifújtam a nózimat-szipogott Laura.
Bikfic a beszélgetésből rájött, hogy a kislány a Kisvasúton hagyta a babáját, ezért sír szegény.
Sebaj, itt van Bikfic a jószolgálati manó, akinek most pont nincs más dolga, mint segíteni rajta. Gyorsan kimondta háromszor, hogy Kisvasút, és máris ott termett az erdei vonaton. Fülkéről-fülkére járt, de sehol nem találta a babát, pedig még bebújt az ülések alá is. Gondolta, hátha leadta valami jószándékú utas a végállomáson. Kimondta háromszor, hogy Végállomás és ott találta magát a pénztárfülke előtt. A jegyárus bácsi éppen bóbiskolt egy kicsit, az előző vonat már elment, pont semmi dolga sem volt. Bikfic belesett az ablakon és meglátott egy csomó babát, játékot az asztal alatt egy dobozban. Na de most melyik rózsaszín baba az”alvóka”? Kimondta háromszor hogy Laura és egyből a kislány mellett állt. Gyorsan odadörgölte a pisze orrocskáját a kislány kezéhez, majd kimondta háromszor hogy Pénztár. A fülkében megszagolta az összes játékot és amelyiknek „Laura illata” volt, azt vitte magával a rétre. Tudniillik a manóknak nagy jó a szaglásuk ám!
A kislány az anyukája vállára dőlve még mindig „itatta az egereket”. Bikfic négykézláb, halkan odaosont és óvatosan belecsempészte a babát Laura hátizsákjába. 
-Laura, elmegyek a csaphoz, megtöltöm a kulacsokat, addig maradj itt és ne állj szóba senkivel!-figyelmeztette az anyukája.
Bikfic csak erre várt, megérintette Laura bokáját és kimondta hogy „pimpi”
Abban a pillanatban láthatóvá vált a kislány előtt.
-Ne ijedj meg Laura, Bikfic vagyok, az erdei manó- suttogta.
-Visszahoztam a babádat, de ne vedd még elő, csak ha anyukád vissza jött. Majd akkor találd meg véletlenül a táskádban! Máskor jobban vigyázz rá!
Azzal ismét kimondta hogy „pimpi” és máris eltűnt Laura szeme elől.
A kislány még magához sem tért az ámulatból, anyukája meg is jött a falikúttól.
-Anyu, anyu nézd, meg van az alvókám, képzeld  egy zöld manócska vissza hozta-mondta Laura és kihámozta a babát az elemózsiák közül.
Édesanyja csodálkozva nézett rá, aztán megsimogatta Laura fejecskéjét-Mondtam, hogy nézd meg a hátizsák alján is!
-De anya, jól megnéztem, nem volt ott, Bikfic hozta ide!
-Jól van örülök, mosolygott megértően az anyukája-És megköszönted neki?
-Nem tudtam, mert egyből eltűnt- bizonygatta Laura
-A lényeg, hogy meglett, máskor jobban figyeljél, hogy mit hova pakolsz!-mondta az anyukája.
-Igen, ezt mondta Bikfic is-motyogta most már csak magában Laura.
Bikfic közben jókat kuncogott a jeleneten
-Na mai is csináltam valami jót!

 

 

Páll Jenő, Amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Páll Jenő Amatőr meseíró

Sziasztok, Páll Jenő vagyok 61 éves teljesen amatőr szárnybontogató író.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!