A dió titka

A dió titka.

Diótörő birodalom királyságában  élt egy öreg király ifjú herceg gyermekével és annak mostohájával. Az öreg király  beteg volt és hívatta az udvari írnokot , hogy végrendeletet készítsen ,mert már nem sok van hátra az életéből.
Végrendeletbe foglaltatta , minden vagyonát és trónját fiára hagyja, egyéb ingóságait pedig a mostohára. Nem tetszett ez a mostohának és megfogadta, a király halála után eltávolítja a herceget a palotából. 
Meghalt a király, illendően eltemették. Ezután keserves élete lett a kis hercegnek. Mostohája üldözte, mígnem egy alkalommal katonáival elfogatta és elátkozta. Bezáratta egy dióhéjba , így élje le az életét.
De ez sem volt elég, a diót -ízzé porrá akarta töretni, még véletlenül se akadályozza őt. Az egyik katona megsajnálta. Megfogta a diót és messzire hajította . Így menekült meg a mostoha haragjától.
Az átok pedig addig tart, míg egy segítő kéz  fel nem oldja.
Ez a segítő kéz pedig egy szegény kis család. 
Itt folytatódik a történet.

Kicsiny falu szélén élt egyszer egy öregember feleségével és lányával. Nagyon szegények voltak, nem volt egyebük, mint egy szerény kis házuk, kicsi kerttel. 
Ebben a kicsi kertben nem sok minden termett, gondolkoztak is hogy vajon mit kellene ültetni hogy ne legyen  ilyen csupasz , és valami haszon is lenne belőle, ami csillapítaná a szegénységüket.
Kiment a szegényember a kamrába, keresett, kutatott hátha talál valami ültetni valót, de semmi nem akadt a keze ügyébe.
Szomorúan vette tudomásul hogy  nincs mit tenni. Kesergésében jó erősen becsapta a kamraajtót és honnan- honnan nem, egy szép  kerek dió gurult a lába elé.
-Hát te meg honnan gurultál ide, mikor errefelé híre sincs a diófának?-
-Nagyon messziről gurultam idáig, de tovább nincs erőm gurulni. -szólt egy hang.
- Ki szólt hozzám?-kérdezte meglepetten.
-Csak én volnék a kisdió!-válaszolt a dió.
A szegényember lehajolt, kezébe vette  , csak nézte-nézte, mire az megint megszólalt.
-Szépen kérlek ne bánts, a kalapács elől menekültem idáig, fel akarták törni a testemet. 
-A diónak az a sorsa hogy feltörjék, ez elől nem kell menekülnöd.-szólt az öreg.
- Igen de én nem közönséges dió vagyok. Csak arra kérlek , holnap reggel vigyél ki a kertedbe és jó mélyen ültess el a kert közepébe.
A szegényember bevitte a házába a kisdiót, nem szólt senkinek lefeküdt , és a párnája alá tette. Reggel korán felkelt, kiment a kertbe és a kert közepébe elásta. De mielőtt betemette volna egy utolsó kívánsága volt a kisdiónak.
- Csak arra kérlek,  minden nap egy kanna kútvízzel locsolj meg, hogy ne szomjazzak lent a  gödörben.
-Jól van megteszem ha csak ennyi a kérésed ez nem teher-válaszolta a szegényember.
Azzal visszament a házba, ahol már a felesége és a leánya is kereste, mert ilyen korán reggel még javában szundikálni szokott a jó meleg dunyha alatt.
-Hát te öreg merre jártál ilyen korán?-kérdezte a felesége.
- Csak kint voltam a levegőn mert rosszat álmodtam és jártam egyet.-felelte.
- Aztán mi volt az a rossz álom?-kérdezte az asszony.
- Már nem emlékszem csak arra, hogy rossz volt.-válaszolt.

A diótemetésről egy árva szót sem szólt. Gondolta nem mondja el hogy a kertben mi történt, mivel senki nem jár a kert felé ,úgysem veszik észre.
Minden reggel amikor a család még aludt, kiment a kertbe és egy jó kanna kútvizet öntött a dióra ahogy megígérte neki. 
Teltek  múltak a hetek, hónapok és lássatok csodát, a kisdióból  facsemete lett.
 Egyre csak nőtt-nőtt, mígnem egy hatalmas diófává fejlődött. Gyönyörű szép zöld lombos dísze lett a kertnek.
 Ezt  a csodát már a felesége és a leánya is megnézte   és nem hittek a szemüknek. A diófa beterítette koronájával az egész kertet. Nagy volt az öröm. Hát még amikor a fa csak úgy ontotta a diószemeket hogy a kamra  teli-teli  volt .
Megszárították és a téli estéken mind a hárman a diót törték. A  piacra vitték eladni hogy vége legyen a szegénységnek.
Egyik este az asszony megkérte leányát :

- Leányom itt ez a szakajtó, szaladj ki a kamrába hozzál be diót. Merítsd meg  jól a zsákban , legyen reggelre mit vinni a piacra.  A lány kiment a kamrába és az egyik teli zsákban megmártotta a szakajtót. Jól teli szedte, amikor egy hang szólt hozzá:
-Szépséges leány itt vagyok a sok dió között eltemetve. Kérve kérlek keress meg és csak te törhetsz fel. Ígérd meg, megkeresel és teljesíted  a kérésemet. -szólt a hang.
- Ki vagy te aki szólt, honnan tudjam hogy  melyik dió vagy, a sok közül?-kérdezte a leány.
- Az egyik dión van egy pici sasmadár jel, csak te láthatod, az vagyok én.
Bevitte a lány a szakajtó diót, kiborította az asztalra és rögtön kereste  a jelet. Hamar meg is találta és gyengéden feltörte hogy ne sértse meg.
A dió kettétört és csuda! Egy délceg ifjú pattant ki belőle.
- Ki vagy te ifjú? - kérdezte.
- Én vagyok diótörő birodalom hercege. A  gonosz mostohám dióba záratott hogy ő legyen a birodalom uralkodója, de ízzé-porrá akart törni hogy ne legyek.
Ezért menekülnöm kellett, mígnem ide tévedtem és édesapád eltemetett a kertbe. Ezzel megmenekültem a mostohám elől. Eddig tartott az átok, amit egy szépséges leány keze feloldott.  Ez a leány te voltál.
- Szépséged, jóságod elbűvöl,  leszel a feleségem ?
A leány nem tudott nemet mondani a daliás hercegnek.
- Igen leszek a feleséged!-
Ahogy ezt kimondta az asztalon, a kamrában a diószemek arannyá változtak, gazdagság költözött be a házba.
Hétországra szóló lakodalmat csaptak, mulatott az egész ország, békességben nyugalomban éltek. Gyermekük annyi lett  ahány diószem a fán termett.
A mesének vége

-

 
-