A feltétel nélküli szeretet ereje

A feltétel nélküli szeretet ereje.

A feltétel nélküli szeretet ereje

Egyszer régen, nagyon régen az Ecsedi-láp közelében éldegélt egy szegény család. A láp adta lehetőségeket kihasználva, gyékény tárgyak készítéséből, csikászatból éltek. Ám amikor eljött a láp lecsapolásának ideje, még szegényebbek lettek.

A legkisebb, aki a legéletrevalóbb is volt egy napon, így szólt a szüleihez. - Drága szüleim én elindulok szerencsét próbálni. A szülők féltették Zekőt. Másnap pirkadatkor elindult, mikor a felkelő nap éppen megvilágította az ég alját. Halvány píros színében gyönyörködve indult tovább. Gyékény tarisznyájába nem sok minden volt, így útközben begyűjtögette az ehető bogyókat. Zekő a lápi vidéken kívül még sehol nem járt, így csak gyönyörködve a természetben mendegélt. Egy idő után már nem tudta merre jár, azon kapta magát, hogy egy sűrű erdőbe érkezett. – Na most merre menjek?- gondolkodott hangosan. Ekkor hirtelen a szeme egy földön fekvő madárra esett. Oda lépett,a fák doktora egy harkály volt a földön. Törött szárnyát gyolcs inge ujjával kötözte be. Ekkor a fakopáncs megszólalt –Köszönöm, amit értem tettél, emelj fel az odúmba. Az alján találsz egy gyémántot, az a jutalmad emberségedért. Köszönettel elfogadta, és ment tovább. Nem is ért messze, mikor a patak partján egy vergődő őzgidára lett figyelmes. Bement a patakba, kihozta, akkor vette észre, hogy a lába sérült. Letépte inge másik ujját és bekötözte a sérült gidát. – Hol az otthonod? –A sűrű bokrok mögött. A jólelkű Zekő ölbe vitte a sűrű bokorig, ahol az aggódó őz suta már kétségbe volt esve. - Hálám jeléül vedd ki az agancsom közül a drága követ, nagyobb szükséged van rá mint nekem. Nem szívesen fogadta el, hiszen őszinte szeretettel cselekedett, önzetlenül. - Mond meg nekem, hol találom ebből az erdőből a kivezető utat? – Csak menj tovább az esthajnalcsillag, majd kivezet. Hamarosan be is sötétedett és a fényes csillag vezette az útján Zekőt. Egyszer csak nagy kiabálásra lett figyelmes. Rablók kergettek egy mókust. Zekő gyorsan intett a mókusnak ugorjon be a tarisznyájába, ő pedig meglapult egy odvas fába. A mókus megszólalt. – Vigyél, engem haza ígérd meg, hogy örökké, feltétel nélkül szeretni fogsz!  - Ha csak ennyit szeretnél, ígérem, hiszen, nem lehet nem szeretni téged!- De nem lesz rossz az erdő nélkül? –Bízzál bennem! Hol ölbe, hol a vállán vitte a mókuskát Zekő, míg haza értek. A szülők nagyon megörültek, hogy gyermekük haza tért. Szemük, szájuk tátva maradt a drága kövektől. Így lehet szép házuk, földjük, megélhetésük. Ekkor a mókus megszólalt - Tudnál feltétel nélkül szeretni? Bizonyítás képen Zekő megcsókolta a mókust. Ami akkor történt, olyat ember még nem látott! A mókuska gyönyörű lánnyá változott. Elmondta, hogy elrabolták, elszökött mikor kergették, ő királylány. Zekő és kedvese gyermekeiket úgy nevelték, hogy a feltétel nélküli szeretet a legerősebb a világon, gyógyít és csodákra képes!