A gyors és a lassú golyóstoll

A gyors és a lassú golyóstoll.

 A ksiskolás Hajnalka íróasztalára két új golyóstoll érkezett. Fényes, sötétkék színük egyforma volt, de minden másban különböztek: egyikük vastagabb volt, és egy apró propeller díszelgett a felső részén, a másik elegánsan karcsú, s nem író végén érintőképernyőhöz tervezett, szürke sapkát hordott.

 Először természetesen a propellerest próbálta ki – az jobban tetszett neki, mindjárt el is nevezte Tullinak – azonban annak, amilyen gyorsan forgott a pörgettyűje, ha megpöccintették, olyan lassan a hegyében lévő golyócska. Szinte kaparva szántotta a papírt. Annál simábban, gördülékenyebben írt a másik, amelyik a Trudi nevet kapta. Így Hajnalka vele írta meg a házi feladatot, aztán szórakozottan tengerhullámokat, felhőket kezdett rajzolni egy lapra Tullival – az mindjárt mutatta a vízparti szelet is, mint szélforgó, de továbbra is lassan, megfontoltan formálta a képeket.

 Éjszaka, amikor magukra maradtak az asztalon, Trudi büszkén húzta ki magát:

- Látod, aki gyors, azt választják ki a komoly feladatokra! Te így mindig csak hátul fogsz kullogni!

Tulli elszomorodott. Neki nagyon tetszett a tenger a bárányfelhőkkel, amit rajzoltak Hajnalkával, és már előre várta a holnapot, hogy vitorlásokat is varázsolhassanak rá – ó, azok hogy fognak örülni, ha ő élénk pörgéssel szelet jelez nekik, hiszen az fogja őket is röpíteni!

- Füzetek között élsz, és ilyen dedós játékkal akarsz foglalkozni? - korholta tovább Trudi – Én még irodába is elmehetnék, tudok telefonokat vezérelni. Manapság a munka ér sokat! Nincs idő szöszmötölni, meg ilyen kényelmesnek lenni!

Tulli nem válaszolt, csak csendesen arra gondolt: milyen jó, hogy egy gyerek kapta meg őt ajándékba, akinek még fontos a játék is. A felnőttek között lehet, hogy a papírkosárban kötne ki…

 Szerencsére a játékospolcon a dobocska és a fuvola nem tudták már ezt tovább hallgatni, védelmükbe vették Tullit.

- Miért kell szegényt bántani? - kérdezték szinte egyszerre – te gyors dolgozó vagy, ő pedig művész!

- Ó, ó… - felelte Trudi rosszallóan – és kinek kell a művészet ebben a mai rohanó világban?

- Ez épp elég baj! - vélte a fuvola – az embereknek kevés az idejük a szépségekre, ezért aztán mindig fáradtak, morcosak. Ne engedjük, hogy Hajnalkánkat is elragadja a forgatag!

- Én valamikor lassú, valamikor pedig nagyon gyors ritmust ütök – gondolkozott el a dob.

- Igazuk lehet új barátainknak – látta be Trudi - írhatnánk nekik egy dalt, te a tá-kat, én a titi-ket, így jól kiegészíthetnénk egymást!

Így született az alábbi dalocska:

„Gyors vagy lassú író,

egy kislánynak mind jó,

ezért vagy azért szép,

fogalmazás vagy kép!”

 A fuvola és a dob játékára aztán együtt elénekelték, és táncoltak is hozzá. Trudi gyors mozgásával Tulli pörgettyűje tartotta a lépést, és boldogan várták a másnapot, amikor ki-ki a maga feladatával lehet örömhozó.