A hagyomány lángja.
Volt, egy gyönyörű, aranyló mezőkkel övezett falu, nem is olyan, ahol a hagyományok évszázadok óta apáról fiúra, anyáról lányára szálltak.
Ebben a faluban élt egy fiatal lány, Harmat, akinek haja olyan volt, mint az éjfekete selyem, s aki mindig virágkoszorút viselt, hogy ezzel is tisztelegjen ősei előtt.
Harmat szíve már gyermekkorától fogva egyetlen fiúért dobbant, Kendéért, aki bátorságáról és jószívűségéről volt ismert az egész faluban.
Minden évben, amikor eljött az aratási ünnep, a falu ifjúi és lányai a hagyományos viseletüket magukra öltve, táncra perdültek a naplemente fényében.
Ilyenkor a fiatalok megvallhatták egymásnak szerelmüket, s ha az érzelmek tiszták voltak, a faluközösség áldásával egybekelhettek.
Eljött az ünnep napja, s Kendé, fehér hímzett inget viselve, lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogyan Harmat táncolt a fényben.
Mikor a tánc véget ért, Kende odalépett hozzá, s gyengéden megfogta a kezét.
- Harmat, szívem minden dobbanása érted szól. A hagyományaink szerint most kell megvallanom: szeretlek.
A lány szemei könnyezték az örömöt, s nem volt szükség több szóra.
Egy másik ősi szokás szerint a szerelmesek ekkor ajkukat összeérintették a naplemente fényében, jelezvén, hogy érzelmük örökké tart.
A falu örömünnepbe borult, s az este fényes tánccal és énekkel folytatódott.
Harmat és Kende szerelmét a hagyományok szentsége őrizte, és ők maguk is életük végéig tisztelték azt, amit őseik rájuk hagytak.
Az esküvőjük előtt egy ősi szertartáson vettek részt, ahol a falu legidősebbje, a bölcs Babócsa bácsi megáldotta őket.
A szertartás szerint egy kézzel hímzett kendőt kötött a kezeikre, így pecsételve meg szerelmüket.
Az öreg bölcs mesélt nekik a régi időkről, amikor az emberek még a földdel éltek összhangban, s megtanították nekik, hogy a hagyományok ápolása erősebbé teszi a családot.
Az esküt követően a falu egy hatalmas lakodalmat ült, ahol a tánc egész éjjel tartott.
Az idősek történeteket meséltek a fiataloknak, a gyerekek boldogan szaladgáltak, s a tüzet az égig lobbantották, hogy megvilágítsa a falu jövőjét.
Kende és Harmat boldogan éltek, és gyermekeiket is arra tanították, hogy a hagyományok értékek, amiket meg kell őrizni.
Minden évben elmesélték szerelmük történetét az új nemzedéknek, hogy soha ne felejtsék el, honnan jöttek, és merre tartanak.
Évekkel később, amikor már gyermekeik is felnőttek, a falu továbbra is őrizte a hagyományokat.
A fiatalok ugyanúgy ünnepeltek, mint annak idején Kende és Harmat.
Babócsa bácsi helyét Kende vette át, s most már ő áldotta meg az ifjú szerelmeseket, átadva nekik az ősi tudást.
A hagyomány lángja tovább égett, nemzedékről nemzedékre, amíg csak volt valaki, aki emlékezett rá.
Ezt a mesét írta: Mogyorosi Márk meseíró, költő
A mesemondó Apa története Egyszer volt, hol nem volt, egy modern, kreatív apuka, aki szerette a kalandokat, a nevetést és a szabad szellemet. Nem egy elvarázsolt kastélyban élt, hanem egy kényelmes, barátságos otthonban, ahol a gyerekszobák tele voltak könyvekkel, játékokkal és olyan ötletekkel, amelyek szinte kicsordultak a falakból. Ő volt a Mesemondó Apa, akinek legnagyobb hobbija a meseírás volt. Üdv...