A hangya terhe

A hangya terhe.

Bogár állt az út közepén

vidám dalt énekelt.

Arra ment egy apró hangya

vadgyümölcsöt cipelt.

Nevetett a hangyán bogár:

 – Minek cipekedsz te?

Ő inkább csak lustálkodott,

amikor tehette.

Ahányszor látta hangyát,

gúnyolódott rajta.

A hangyát nem érdekelte

kikerülte balra.

Néhány nappal később bogár

felmászott egy fára.

 Szerencsétlen foglyul esett

ragadós gyantába.

Kiáltozott segítségért,

rimánkodott eleget.

Senkit sem érdekelt baja

sem rókát, sem egeret.

A csúf bogár rossz modora

miatt jutott idáig.

Mindenkit csak csúfolt, szidott

pfujolt kifulladásig.

Ezért aztán nincsen olyan,

ki segítene neki.

Ki fogja a kis bogarat

a gyantából kiszedni?

Éppen arra járt a hangya,

a fán gyorsan felmászott.

Szerencsétlenül jártnak egy

hosszú fűszálat nyújtott.

Így a bogár kiszabadult

a ragadós gyantából.

Megkérdezte miért segített

és mit adjon hálából?

 – Jó szándékból, szeretettel

segítettem én neked.

 – Nem kérek én semmit tőled

éld vígan az életed.

 –Sok nagy terhet hurcolok én,

ám egyet el nem bírok.

 – Neheztelést nem cipelek,

így egyenesen járok.

A bogár elgondolkodott,

és megértette nyomban.

Gonoszság, ha megváltozik,

lesz jó dolog is rosszban.