A harag (Szen'mártoni kerekerdő)

A harag (Szen'mártoni kerekerdő).

A szen’mártoni kerekerdő fölött, ragyogóan sütött a nyári nap. A madarak jókedvűen daloltak, a mezei egér vidáman futkosott a hatalmas fűben, minden állat elégedetten élvezte a jó időt. Egyedül csak a nyúl búslakodott a tisztás közepén. Kedvetlenül gubbasztott egy farönkön, orrát lógatta, füle a térdéig ért.
Az egér mikor meglátta, odaszaladt hozzá:
- De jó, hogy itt vagy! Gyere velem fogócskázni!
- Nem megyek, mert nem érek rá! – mondta a nyúl rosszkedvűen.
- Mit csinálsz itt, ha szabad kérdeznem?
- Szomorkodom.
- És miért vagy szomorú?
- Mert megsértett a vaddisznó!
- De hát olyan szépen süt a napocska! Gyere játszani! – kérlelte az egér.
- Nem megyek! – rázta a fejét a nyúl.
- Gyere…
- Nincs jókedvem és kész!
Az egér leült a nyúl elé és tovább kíváncsiskodott:
- Elárulod mivel sértett meg a vaddisznó?
- Azt mondta, hogy túlságosan hosszú a fülem, ronda a fogam és ráadásul még gyáva is vagyok!
- Te nyúl! Olyan jó erős lábaid vannak! Biztosan legyőznél engem a fogócskában!
- A vaddisznó szerint ronda és gyáva vagyok! Ennyi teherrel nem tudok szaladgálni!
- Azt gondolod, hogy a vaddisznó szép és bátor? – érdeklődött tovább az egér.
- Semmi sem számít, csak az, hogy megbántott! Haragszom nagyon a vaddisznóra!
- Ez nagyon jó hír! Mert a harag a te lelkedben zajlik! – örvendezett az egér.
- És te miért örülsz ennek annyira? – mérgelődött a nyúl.
De még be sem fejezhette, az egér ekkor hirtelen elszaladt a Körös-folyóig, teli merített egy poharat vízzel és visszafutott a nyúlhoz:
- Látom, nem tudsz ettől a rossz gondolattól megszabadulni. Ez valóban súlyos teher. Azt hiszem, tényleg jó okod van a sértődésre!
Az egér pedig így folytatta:
- Tudod a minap át akartam menni a Körös túloldalára. Akárhogy is próbálkoztam, nem találtam olyan részt, ahol biztonságosan átjuthattam volna. Nagyon megharagudtam a folyóra, mert nem tudok úszni, ezért elhatároztam, hogy kiiszom a vizet a medréből! Minden reggel kiszaladtam a folyópartra és ittam belőle jó sokat. De bizony a víz nem lett kevesebb. A bennem zajló harag meg csak egyre nőtt. A harag pedig olyan, mint a méreg. Azt öli meg, akiben zajlik.
Fogd! Itt van ez a pohár! Olyan, mint a lelked. A benne lévő víz pedig a harag! Egyedül, csak te tudsz fölötte uralkodni! Döntsd, el mit csinálsz vele!
A nyúl kivette az egér kezéből a poharat, a vizet a földre öntötte és mosolyogva így szólt:
- Gyere egér! Fussunk versenyt!