Kép forrása: pixabay.com
Nincsen nekem egyebem.
Nincsen nekem egyebem,
Csak egy ócska gereben,
Kenderkócom Szegeden,
Szeg végére tekerem.
Nem hajszolom, kergetem,
Árkon, bokron, hegyeken,
Lőcskenőccsel bekenem,
Lecsúszok az ereszen.
Garabolyba beteszem.
Kerítésre szegezem.
Ha elkészül nehezen,
Holnapután leveszem.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kora hajnalban az erdőben már világosodott, ébredezett a természet és ezzel együtt az állatok is. Bent a fák sűrűjében az egyik bokor alatt egy kis medvebocs nyitogatta a szemeit és álmosan pislogott a k...
Elolvasom
Egyszer (ebben a világban) élt egy kislány. Nem voltak szülei, egyedül élt egy város szűk és szürke utcáin. Mikor betöltötte tizenkettedik életévét eldöntötte, hogy ez nem mehet így tovább. ilyen dönt...
Elolvasom
Egyszer régen, nagyon régen, valamikor sok száz évvel ezelőtt történt, amiről most mesélni fogok. Akkoriban a fű, a pázsit selymes, üde zöld volt. Égig értek, erőtől, egészségtől duzzadtak a fák. Ezernyi szín...
Elolvasom
Csak úgy süvített a szél Mauri fekete szőrén, ahogy a kertben nagyokat szökkent egyik macskakőről a másikra. Elszántság csillogott a szemében, ahogy a kerti szökőkút felé vezető utat célba vette. Csak...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...