Barion Pixel

A templom egere (Szen'mártoni kerekerdő)


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2022.
    dec
  • 30

                            Gyönyörű tavaszi reggel volt. Az egér nagy vidáman ugrándozott, futkosott és bukfencezett a szen’mártoni kerekerdő tisztásán, s egyszerre csak egy sírdogáló hangra lett figyelmes. Kíváncsian nézett körül, de nem látott senkit...

Kép forrása: pixabay.com

                            Gyönyörű tavaszi reggel volt. Az egér nagy vidáman ugrándozott, futkosott és bukfencezett a szen’mártoni kerekerdő tisztásán, s egyszerre csak egy sírdogáló hangra lett figyelmes. Kíváncsian nézett körül, de nem látott senkit. A zokogás erősebb lett, a mi egerünk pedig izgatottan keresni kezdte honnan jön a panaszos hang. Ijedten futkosott fel s alá a réten, majd hirtelen megpillantott egy különös teremtést. Gyémánt fényű haján kéken csillant meg a hajnali napsugár, Gyöngyház cipellője nedves volt a fűtől, arany-selyem ruhája össze-vissza szakadozva.

  • Á, szóval ezért harmatos a tisztás minden reggel – szólt az egér csípőre vágva a kezét. Nézz csak rám! Csurom víz lett a bundám! Mondd csak, miért itatod az egereket?
  • Mert a folyóparti bokrok megtépázták gyönyörű szép ruhámat!
  • Úgy kell neked! Miért is járkálsz a bozótban? – mérgelődött az egér. Menj haza szépen és vigyázz, hogy legközelebb hová tévedsz!
  • Hát éppen ez az! Nem jutok haza a tövises ágak miatt!
  • Ki vagy te? És hol laksz? – kíváncsiskodott az egér.
  • A Körös-tündér vagyok és a folyóban lakok. Minden hajnalban kijövök a partra, hogy a virágokat megsimogassam és a szeretet illatát hintsem szét a környéken. Nélkülem az emberek nem mosolyognak egymásra a városban. A folyópartot ellepte a gaz így egyre kisebb távolságra jutok. Régen gond nélkül hazaértem, mielőtt a nap felkelt volna.
  • Hogyan segíthetnék rajtad? – kérdezte az egér.
  • Ennél mi sem könnyebb! – mondta a tündér. Indulj útnak és keresd meg az embert, annak add oda ezt az erszényt. Mondd neki, hogy építsen templomot a folyópartra. Isten házában mindenki egymásra mosolyog. S ha majd tudnak egymásnak örülni az emberek, talán összefognak, és mindenhonnan kitakarítják a gazt!

Így is történt. A kisegér elindult, hogy megkeresse az embert, aki majd felépíti a templomot. Ahogy mendegélt az úton, kezében az erszénnyel, szembe jött vele egy gyermek. Gyorsan megállt és tanakodni kezdett magában:

  • Nem, ő még nem tud templomot építeni! Tovább kell keresnem.

Ment, mendegélt, s találkozott egy öregemberrel. Hosszú fehér szakálla a térdéig ért, botjára támaszkodva alig-alig csoszogott. Az egér elgondolkodott:

  • Nem, ő már nem tud templomot építeni! – és elsietett mellette.

Amint bandukolt az erszénnyel a hátán, megpillantott a távolban egy alakot. Ahogy közelebb ért, látja ám, hogy vállán díszes zsinóros mente. Az egér megszólította:

  • Tekintetes Uram! Itt van egy kis pénz, tisztelettel arra kérem, építsen a városban egy templomot! Hátha ismét mosolyognak majd az emberek!

Az ismeretlen vándor meglepődött nagyon és rögtön megkérdezte az egértől:

  • Talán tudod, hogy én ki vagyok?
  • Bizony nem tudom, de a tarsolyom tartalmából gyönyörű templomot építhet!
  • Akkor hát tudd meg, hogy az én nevem Jung József és építész mester vagyok. És amiért ilyen illedelmesen megszólítottál, tervezek szen’mártonnak egy katedrálist. Na, lássuk csak, mennyi pénz van az erszényben?

Az egér gyorsan odaadta a súlyos terhet, amit eddig a vállán cipelt. De ahogy kinyitotta a tarisznya száját abban bizony nem volt egyéb, csak kavics. El is szégyellte magát gyorsan, az ember pedig nagy mérgesen hazament és letette batyuját a komódra.

Másnap reggel, amint felébredt, kinyitotta a pénzes zacskót és mit látott? A kavicsok gyémánttá változtak. Most lepődött csak meg csak igazán a mester. Gyorsan neki is látott, hogy felépítse a templomot. Kiment a folyópartra és a város legmagasabb pontján épített egy csodálatos katedrálist. A szen’mártoniak, ahogy meglátták, köréje gyűltek és örvendeztek. Megszépítették a templom környékét, de még a Körös-partot is! A hajnali napsugár megcsillant a torony tetején, a nép pedig mosolyogva tekintett fel rá. A Körös-tündére azóta is minden reggel végigszalad a városon, megsimogatja a virágokat, szeretet illatot áraszt az emberekre. Azok pedig minden vasárnap egymásra mosolyognak és elindulnak a templomba. És mit gondoltok, ki várja ott őket? Bizony! A templom egere! És ha valakinek nem lát mosolyt az arcán… azonnal szól a Körös-tündérnek!

Tóth Marianna, meseíró

Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró

Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások