A három kismalac és a farkas

A három kismalac és a farkas.

Az  egyik erdőben történt meg,
A  farkas egy verembe esett.
Jajgatott és kiabált nagyon,
Három kismalac sétálgatott.
Meghallották a kiáltó hangot,
Oda siettek ők azon mód.
Megnézték, mi lehet a baja,
Látták biz eltört farkas lába.
Kedves malacok, segítsetek,
Hogy valahogy innen kikerüljek.
Ha segítetek meghálálom,
Farkas becsületemet adom.
Na, jól van, segítünk most rajtad,
Lásd nem hagyunk cserben és bajban.
Pedig tudjuk tőled félni kell,
Sokszor menekültünk elöled.
Ha segítetek itt most nekem,
Nem bántalak többé ígérem.
Az  erdőben volt egy kidőlt fa,
Leengedték neki másszon fel rajta.
Nehezen, de ki jött veremből,
Lábára tettek egy rögzítőt.
A malacok hátukra vették,
Majd óvatosan hazavitték.
Hálálkodott nekik a farkas,
Mondta ha tudnak, maradjanak.
Elég nagy ez a szikla barlang,
Míg meggyógyul nála lakhatnak.
Ők lettek a három kis nővér,
Főztek és ápolták farkast még.
Mondta ilyen jó dolga sosem volt,
Kérte, hogy legyenek ők barátok.
Tudom, úgy ismertek gonosz vagyok,
De ígérem nektek, megjavulok.
Három malacnak közel volt háza,
Haza is jártak főzni felváltva.
Néhány hétig még így elvoltak,
Közben össze is barátkoztak.
Mikor meggyógyult a farkas ,
Többet nem bántotta malacokat.
Erdőben a három kismalac,
Legjobb barátja lett a farkas.
Hisz neki segítettek a bajban,
Gyógyították odaadóan.
Megdicsérte bátorságukat,
Megpecsételték barátságukat.
Farkasnak tanulságul szolgált:
Lehet ellenségből is barát.
Az  erdőt már így együtt járták,
Történetük meg csodájára  járt.