A három cica és a róka

A három cica és a róka.

Napraforgós kerítésen túl,

na ott a kismalac nem dúll!

Három cica lakik ott,s csináltak

ők tyúkólat,de jaj,valaki lopja 

a tyúkokat!

Cica mama azt javasolta,

először felváltva mindegyik

cicája őrködjön,hogy a tyúkocska

tolvaj kézre ne kerüljön!

Szürke csíkos volt az első,

de ő bíz elaludt,s egy újabb

tyúkocska tűnt el. Rozsdás szinű

cica volt a második,ő egész hajnalig

bírta,de aztán ő is elaludt.

Megint eltűnt egy tyúkocska,

igencsak csúfosan nézett a

cica mama. De ekkor jött a

fehér legöregebb kandúr,s azt

mondta, nem lesz itt a róka, úr!

Tyúkól mellett csabdát csinált,

és jaj a vén róka máris kiált!

Jaj,jaj a lábam, megfogta a csabda,

engedj el te,kandúr macska! Nem ám,

szólt a kandúr,mert most megeszlek!

Jaj,mi lesz most velem, otthon

vár három róka gyerek,te meg 

meg akarsz enni, nem lennék jó

falat,sírt a vén róka,s már megbánta,

hogy tyúkot lopott.

Ha megigéred, hogy többet

a környékre sem jősz, mondta

a kandúr macska, akkor talán mégsem

eszlek meg! Mindent megígért a vén róka

még azt is ,hogy többé nem lop!

Ekkor szürke csíkos,meg rozsdás

a kandúrral együtt kinyitották a 

csabdát,s úgy szedte a fájós lábát 

a róka,futott-futott, haza is jutott,de úgy

megijedt ,hogy soha többé nem tesz ilyet!

Ettől kezdve a három cica,

még a rétre is kiengedte a tyúkokat,

nem jött többé a vén róka,szégyenében

most sántít,s tyúkra többé nem vágyik!