Kép forrása: Albert Kata illusztrációja
A hóember kabátja.
Hóembernek szíve vágya
legyen végre kiskabátja.
Sál és kalap van már neki,
ezeket szívesen viseli.
Szarka-szabó megígérte,
varr neki egyet a télre.
Szabta-varrta, díszítette,
majd próbálni odavitte.
Ligett-lógott a kabátka,
nagy lett az a hóbabára.
Szarka-szabó újra szabta,
ismét csak lötyögött rajta.
Mérgelődött a szarka,
miért nem jó a kabátka?
Utoljára még átszabta,
sietett vele a próbára.
Sütött a nap, jó idő lett,
a hóembernek nyoma veszett.
Nem volt ott más, csak egy tócsa,
egy sál, meg egy szép kalapka.
Szarka-szabó nem értette,
hová tűnt a megrendelője?
Mérgelődött, bosszankodott,
majd értetlenül elballagott.
Ezt a mesét írta: G. Joó Katalin amatőr író
G. Joó Katalin vagyok, negyven évig tanítottam egy általános iskolában. Néhány írásom megjelent Erdélyben, Szerbiában, Szlovákiában is. Több elismerést, díjat kaptam már. A Cseresznyevirág c. mesém bekerült a 2. osztályos OFI-s olvasókönyvbe, a kis Hótündér története pedig határon innen s túl nagyon népszerű.