Kép forrása: pixabay.com
A hópehely.
Hópehely, ragyogó,
lebeg fenn az égen,
keringve imbolyog,
ereszkedik szépen.
Már egészen leér,
ám a szellő látja,
felkapja, forgatja,
elviszi egy táncra.
Aztán elengedi,
hullhat tovább, csendben,
végül pont itt landol,
épp a tenyeremben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
1. Jön már a tavasz! Búcsúzik a tél. Hó határt se látok. Éljen e nép! 2. Jön már a tavasz! Rigók zengették.A nap sugarai,szellő susogása meghirdették. 3. Jön már a tavasz! Boldog e nép. Virágok is ny...
Elolvasom
Kiscica kergeti a verebet, veréb kergeti a szeleket, a szelek meg fújják a cica felé az egeret. De ...
Elolvasom
Megérkezett az ősz. Az erdő, a mező, színes ruhát öltött magára. Idén még utoljára csillogni, tündökölni szeretett volna. Táncra perdultek a levelek rőt és aranyszínű báli ruhában. Dorbézoltak, dáridózt...
Elolvasom
Mesés karácsony léptei jönnek,az erdei állatok is beköszönnek,földlabdás fát díszítenek, melynekcsillag az éke, s így ragyog az égre! Mindenki szorgos, Nyúl Anyó afát tartja, míg kis nyula dolgozikrajt...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: F. Nagy Gábor író, költő
1974-ben születtem Pásztón, ahol jelenleg is élek. Az Államigazgatási Főiskolán végeztem igazgatásszervező szakon, majd a közigazgatásban helyezkedtem el. 1997-től publikálok, antológiákban, folyóiratokban szerepelnek verseim, meséim. Eddig tíz verseskötetem jelent meg.