Kép forrása: pixabay.com
A hópehely.
Hópehely, ragyogó,
lebeg fenn az égen,
keringve imbolyog,
ereszkedik szépen.
Már egészen leér,
ám a szellő látja,
felkapja, forgatja,
elviszi egy táncra.
Aztán elengedi,
hullhat tovább, csendben,
végül pont itt landol,
épp a tenyeremben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hangos szárnysuhogással körözött Kelep Kázmér a tavaly itt hagyott fészek fölött. A rövid ellenőrző szemle után leereszkedett ismerős lakásába. „Bizony lesz mit tennem, mire az én Gilicém megérkezik”...
Elolvasom
Tizenkét hónap egy év Zsófi szinte repült édesanyja karjaiba, mikor kisöccsével, Bálinttal megjelentek az óvodai csoport ajtajában, hogy hazavigyék őt. A kislány nagycsoportos volt és szívta magába ...
Elolvasom
A poros síkság e tájon megszokott, akár az évszakok váltakozása, amely a földön járó szellemek kavargó mozgásától ilyen. A növényevők és a ragadozók élnek egymás mellett, olykor összecsapnak. Növényszellemek mester...
Elolvasom
– Emlékeztek még Mókus Mártonra, aki Manófalván talált új otthonra? Róla fogok most mesélni, hallgassátok figyelmesen! Mókus Marcinak rengeteg új ismerőse, barátja lett, amióta Manófalvá...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: F. Nagy Gábor író, költő
1974-ben születtem Pásztón, ahol jelenleg is élek. Az Államigazgatási Főiskolán végeztem igazgatásszervező szakon, majd a közigazgatásban helyezkedtem el. 1997-től publikálok, antológiákban, folyóiratokban szerepelnek verseim, meséim. Eddig tíz verseskötetem jelent meg.