Kép forrása: pixabay.com
A hópehely.
Hópehely, ragyogó,
lebeg fenn az égen,
keringve imbolyog,
ereszkedik szépen.
Már egészen leér,
ám a szellő látja,
felkapja, forgatja,
elviszi egy táncra.
Aztán elengedi,
hullhat tovább, csendben,
végül pont itt landol,
épp a tenyeremben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hűvös eső zuhog, csorog, hízik a sok fázós tócsa, rókalyukban fagyoskodik, búslakodik most a róka, be is ázik órák óta. Jaj de szomorú idő van, pedig útra kéne kelni… „Vár a munka, vár a tyúkól!” –...
Elolvasom
Mozgatnak, forgatnak, és lógok naphosszat, esténként fellépek, gyűlnek az emlékek… Mindenem a színpad, mindennek új színt ad, engem a taps éltet, és reflektorfények. A társulat hallgat, mindenki má...
Elolvasom
Hópehely, ragyogó, lebeg fenn az égen, keringve imbolyog, ereszkedik szépen. Már egészen leér, ám a szellő látja, felkapja, forgatja, elviszi egy táncra. Aztán elengedi, hullhat tovább, csendben, v...
Elolvasom
Ezt a verset írta: F. Nagy Gábor író, költő
1974-ben születtem Pásztón, ahol jelenleg is élek. Az Államigazgatási Főiskolán végeztem igazgatásszervező szakon, majd a közigazgatásban helyezkedtem el. 1997-től publikálok, antológiákban, folyóiratokban szerepelnek verseim, meséim. Eddig tíz verseskötetem jelent meg.