A karácsonyi kaland

A karácsonyi kaland.

Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon valahol két fiú. A befagyott tavon túl lakó kisfiút úgy hívták, hogy Bálint, a tanyán lakó fiút pedig úgy, hogy Dénes. Nagyon jó barátok voltak.

- Anya, aludhatok Bálintnál?- kérlelte Dénes az édesanyját. Az anyukája elgondolkodott. Dénes nem várta meg a válaszát, mindent latba vetve tovább kérlelte:

- Holnap karácsony lesz. Bálintnak sincs testvére és nekem sem, engedd meg, hogy idén együtt töltsük a szentestét a legjobb barátommal, légy szíves!

- Na, jó, nem bánom, ha Bálint családja is beleegyezik, akkor elengedlek. De okosan viselkedjetek!

- Persze, Anyu!- lelkendezett a fiú. A nagy hófúvásban nem volt könnyű eljutni Bálintékhoz, de végül szerencsésen odaértek és az anyukák megbeszélték, hogy a fiúk együtt lehetnek szenteste.

- Szia, Bálint!

- Szia, Dénes, jó hogy jössz! Úgy örülök, hogy itt maradhatsz nálunk! Te tűnődtél már azon, hogy karácsonykor ki hozza az ajándékokat?

- Már többször próbáltam kideríteni, de eddig nem jártam sikerrel- sajnálkozott Dénes.

- Ketten együtt megoldjuk a rejtélyt! Lessük meg!- kurjantották a fiúk.

Bálint anyukája szólt, hogy már későre jár, ideje lassan a lefekvéshez készülődni. A fiúk szófogadóan fogat mostak, lefeküdtek, és az esti mese után úgy tettek, mintha mély álomba szenderültek volna.

- Milyen szófogadó, rendes gyerekek! –gondolta magában Bálint anyukája. Ahogy kiment a szobából, Bálint rögtön pusmogni kezdett Dénessel:

- Ez nem igazság! A szülők bármeddig fennmaradhatnak és megvárhatják az ajándékokat.

- Ez igaz. - helyeselt Dénes- Meg kell várnunk, amíg a szüleid nyugovóra térnek. Kis idő múlva elcsendesedett a ház, csak egy gyertya fénye világított a nagyszobából.

- Hozom a zseblámpámat. - mondta Bálint. A nagyszobához érve, megpillantották a gyertyát.

- Állj csak meg! - suttogott Bálint. - Nézd a lángocskát!

- Mi van vele? - kérdezte Dénes.

- Az előbb még nem mozgott ennyire. Óvatosan nyissuk ki az ajtót, nehogy a nyikorgása elijessze azt a lényt, aki a fa alá rakja az ajándékokat! - A fotel mögé lopózva, hamarosan megpillantották az angyalokat is.

- Akkor ez a legenda nem is mese. - gondolták egyszerre. Miután a két angyal végzett az ajándék pakolással, az egyik angyal egy kis üvegcsét vett elő, amiben fénylő aranypor volt.  A szőnyegre szórt egy keveset, és az aranyporból egy arany karika lett. A két angyal ráállt, és mintha a föld nyelte volna el őket, eltűntek. Az angyalok eltűnése után a karika egyre szűkülni kezdett. Mivel kíváncsi volt a két fiú, ezért nosza, ők is beleszaladtak a körbe. S őket is elnyelte a föld. Csak zuhantak és zuhantak lefelé.

- Hű ha! Egy felhőn állunk! - állapította meg Bálint.

- És itt egy fekete kovácsoltvas kapu is. - szólt Dénes.

Bálint a kapu előtt megpillantott két angyalt, akik barátságosan így szóltak:

- Üdvözlünk titeket! Engem Gabrielnek, őt pedig Tóbiásnak hívják. Gondolom, azért vagytok itt, hogy kiderítsétek, hogyan kerülnek az ajándékok a karácsonyfa alá. A választ Jézusnál találjátok. Szeretnétek találkozni vele?

- Lehet? Akkor persze! – vágták rá egyszerre a fiúk.

- Akkor vissza kell utazni az időben 32-be! Csak menjetek be a középső ajtón és már ott is vagytok! - mondta Tóbiás. Elköszöntek a fiúk Tóbiástól és Gabrieltől, majd beléptek az ajtón, egy üres szobában találták magukat. Egyszercsak kékeszöld füst kezdett gomolyogni. Mikor eloszlott a füst tényleg 32-ban kötöttek ki, még a ruhájuk is máshogy nézett ki. Egy dombra lettek figyelmesek, ahol 12 ember ült körben és hallgatta a középen álló embert. Ahogy közelebb értek eltátották a szájukat a meglepetéstől, végül Dénes szólalt meg.

- Ez a 12 tanítvány, középen pedig Jézus! - a két fiú felkapaszkodott a dombra, és félve kérdezték meg. - Valóban te vagy Jézus?  

- Igen. – válaszolt az szelíden. A fiúk türelmesen végighallgatták Jézust, amíg elmondta a tanítványainak, hogy viselkedjenek, hogy szeressék őket. Ebből a fiúk is sokat tanultak. Amikor elmentek a tanítványok, a fiúk töviről hegyire elmesélték Jézusnak, hogyan és miért kerültek ide.

- Honnan veszitek az ajándékokat? – tért rá a lényegre Bálint.

- Igazából nem tudom, mert itt Jeruzsálemben tanítok és ritkán szoktam felmenni a felhők közé, de rögtön szólok Tóbiásnak, ő elvezet titeket oda, ahol az ajándékokat készítik.

Ismét kékeszöld füst szállt köréjük és ugyanabban az üres szobában találták magukat, mint korábban.

- Ott egy másik ajtó, menjünk be azon!- kiáltotta Dénes. Így is tettek. Ahogy kinyitották az ajtót, szemük, szájuk tátva maradt a csodálkozástól. Bent 1000 meg 1000 angyal sürgött-forgott az ajándékgyárban. Egy hosszú mozgószőnyegen álltak, és közben figyelték, hogy miként készül el az ajándék. Először is összegyűjtik a vágyakat egy vágylistára, aztán beleteszik egy varázsgépbe, amely megtervezi az ajándékot, majd egy nagy piros gombot kell megnyomni, és erre a gép elkészíti és be is csomagolja a már kész ajándékot.

- Ideje haza menni! – lépett oda hozzájuk Gabriel.

- De hogy jutunk haza? - kérdezte Bálint.

- Csak menjetek ki a kapun és már otthon is lesztek. - felelte az angyal.

Minden jól is ment volna, ha éppen nem az utolsó két angyal jött volna visszafelé és mire ők odaértek, akkor már késő volt. A kaput őrző angyal már bezárta a kaput, elvágva őket az emberek világától. Bálint utána kiáltott, de az angyal már elindult, és már nem hallotta őket.

- Ez tényleg zárva van! - állapította meg Dénes. Ekkor Bálint a fekete kapun észrevett egy fekete gombot.  Ehhez igazán szemfülesnek kellett lennie, mert csak nagyon haloványan villogott a gomb. Dénes, aki mindig bátor, most félve nyomta meg a gombot. Kis idő elteltével a kapu megszólalt:

- Ha tudtok válaszolni három kérdésemre, akkor átengedlek titeket. Íme, az első kérdés: Melyik a Tízparancsolatban az ötödik?

A fiúk gondolkodni kezdtek, amikor egy angyal sétált el mellettük, kezében két kőtáblát vitt. A fiúk összenéztek:

- Bálint, nem ilyen kőtáblákra írták a Tízparancsolatot?  

- De bizony! – válaszolta Dénes - Elnézést, megnézhetjük a kőtáblákat? – kiáltott az angyal után.

- Persze! - válaszolta az angyal. „Ne ölj!”  jegyezte meg Bálint.

- Köszönjük! - mondták.

- Ne ölj!- álltak a kapu elé és mondták büszkén.

- Helyes! - mondta a kapu. A második kérdésem: Hányadik személy Jézus?

- Ez könnyű! Hiszen az iskolában tanultuk, hogy: Atya, Fiú és Szentlélek. Tehát a válasz: második!- válaszolt Dénes.

- Ismét helyesen válaszoltatok! - szólt a kapu. A harmadik kérdésem: Hol született Jézus?

- Jeruzsálemben! - kiáltott Dénes. De Bálint gyorsan rávágta:

- Nem! Csak ott tanított, de Betlehemben született!

- Elfogadom a választ. Kiálltátok a három próbát, átengedlek titeket, térjetek haza!- szólt a kapu. Azzal a kapu kinyílt, és egy óriási örvény felkapta őket. Mire felocsúdtak már Bálinték nagyszobájában voltak, ahol a feldíszített karácsonyfa alatt ott sorakoztak az ajándékok.

Gyorsan visszaosontak a szobájukba, bebújtak az ágyba és hamarosan el is nyomta őket az álom. Reggel csengettyűszóra ébredtek és vidáman szaladtak kibontani az ajándékaikat, miközben összekacsintottak az éjjeli kalandjukra gondolva.