A karácsonyi kaland


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    feb
  • 27

Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon valahol két fiú. A befagyott tavon túl lakó kisfiút úgy hívták, hogy Bálint, a tanyán lakó fiút pedig úgy, hogy Dénes. Nagyon jó barátok voltak.
- Anya, aludhatok Bálintnál?- kérlelte Dénes az édesanyját. Az any...

Kép forrása: pixabay.com

Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon valahol két fiú. A befagyott tavon túl lakó kisfiút úgy hívták, hogy Bálint, a tanyán lakó fiút pedig úgy, hogy Dénes. Nagyon jó barátok voltak.

- Anya, aludhatok Bálintnál?- kérlelte Dénes az édesanyját. Az anyukája elgondolkodott. Dénes nem várta meg a válaszát, mindent latba vetve tovább kérlelte:

- Holnap karácsony lesz. Bálintnak sincs testvére és nekem sem, engedd meg, hogy idén együtt töltsük a szentestét a legjobb barátommal, légy szíves!

- Na, jó, nem bánom, ha Bálint családja is beleegyezik, akkor elengedlek. De okosan viselkedjetek!

- Persze, Anyu!- lelkendezett a fiú. A nagy hófúvásban nem volt könnyű eljutni Bálintékhoz, de végül szerencsésen odaértek és az anyukák megbeszélték, hogy a fiúk együtt lehetnek szenteste.

- Szia, Bálint!

- Szia, Dénes, jó hogy jössz! Úgy örülök, hogy itt maradhatsz nálunk! Te tűnődtél már azon, hogy karácsonykor ki hozza az ajándékokat?

- Már többször próbáltam kideríteni, de eddig nem jártam sikerrel- sajnálkozott Dénes.

- Ketten együtt megoldjuk a rejtélyt! Lessük meg!- kurjantották a fiúk.

Bálint anyukája szólt, hogy már későre jár, ideje lassan a lefekvéshez készülődni. A fiúk szófogadóan fogat mostak, lefeküdtek, és az esti mese után úgy tettek, mintha mély álomba szenderültek volna.

- Milyen szófogadó, rendes gyerekek! –gondolta magában Bálint anyukája. Ahogy kiment a szobából, Bálint rögtön pusmogni kezdett Dénessel:

- Ez nem igazság! A szülők bármeddig fennmaradhatnak és megvárhatják az ajándékokat.

- Ez igaz. - helyeselt Dénes- Meg kell várnunk, amíg a szüleid nyugovóra térnek. Kis idő múlva elcsendesedett a ház, csak egy gyertya fénye világított a nagyszobából.

- Hozom a zseblámpámat. - mondta Bálint. A nagyszobához érve, megpillantották a gyertyát.

- Állj csak meg! - suttogott Bálint. - Nézd a lángocskát!

- Mi van vele? - kérdezte Dénes.

- Az előbb még nem mozgott ennyire. Óvatosan nyissuk ki az ajtót, nehogy a nyikorgása elijessze azt a lényt, aki a fa alá rakja az ajándékokat! - A fotel mögé lopózva, hamarosan megpillantották az angyalokat is.

- Akkor ez a legenda nem is mese. - gondolták egyszerre. Miután a két angyal végzett az ajándék pakolással, az egyik angyal egy kis üvegcsét vett elő, amiben fénylő aranypor volt.  A szőnyegre szórt egy keveset, és az aranyporból egy arany karika lett. A két angyal ráállt, és mintha a föld nyelte volna el őket, eltűntek. Az angyalok eltűnése után a karika egyre szűkülni kezdett. Mivel kíváncsi volt a két fiú, ezért nosza, ők is beleszaladtak a körbe. S őket is elnyelte a föld. Csak zuhantak és zuhantak lefelé.

- Hű ha! Egy felhőn állunk! - állapította meg Bálint.

- És itt egy fekete kovácsoltvas kapu is. - szólt Dénes.

Bálint a kapu előtt megpillantott két angyalt, akik barátságosan így szóltak:

- Üdvözlünk titeket! Engem Gabrielnek, őt pedig Tóbiásnak hívják. Gondolom, azért vagytok itt, hogy kiderítsétek, hogyan kerülnek az ajándékok a karácsonyfa alá. A választ Jézusnál találjátok. Szeretnétek találkozni vele?

- Lehet? Akkor persze! – vágták rá egyszerre a fiúk.

- Akkor vissza kell utazni az időben 32-be! Csak menjetek be a középső ajtón és már ott is vagytok! - mondta Tóbiás. Elköszöntek a fiúk Tóbiástól és Gabrieltől, majd beléptek az ajtón, egy üres szobában találták magukat. Egyszercsak kékeszöld füst kezdett gomolyogni. Mikor eloszlott a füst tényleg 32-ban kötöttek ki, még a ruhájuk is máshogy nézett ki. Egy dombra lettek figyelmesek, ahol 12 ember ült körben és hallgatta a középen álló embert. Ahogy közelebb értek eltátották a szájukat a meglepetéstől, végül Dénes szólalt meg.

- Ez a 12 tanítvány, középen pedig Jézus! - a két fiú felkapaszkodott a dombra, és félve kérdezték meg. - Valóban te vagy Jézus?  

- Igen. – válaszolt az szelíden. A fiúk türelmesen végighallgatták Jézust, amíg elmondta a tanítványainak, hogy viselkedjenek, hogy szeressék őket. Ebből a fiúk is sokat tanultak. Amikor elmentek a tanítványok, a fiúk töviről hegyire elmesélték Jézusnak, hogyan és miért kerültek ide.

- Honnan veszitek az ajándékokat? – tért rá a lényegre Bálint.

- Igazából nem tudom, mert itt Jeruzsálemben tanítok és ritkán szoktam felmenni a felhők közé, de rögtön szólok Tóbiásnak, ő elvezet titeket oda, ahol az ajándékokat készítik.

Ismét kékeszöld füst szállt köréjük és ugyanabban az üres szobában találták magukat, mint korábban.

- Ott egy másik ajtó, menjünk be azon!- kiáltotta Dénes. Így is tettek. Ahogy kinyitották az ajtót, szemük, szájuk tátva maradt a csodálkozástól. Bent 1000 meg 1000 angyal sürgött-forgott az ajándékgyárban. Egy hosszú mozgószőnyegen álltak, és közben figyelték, hogy miként készül el az ajándék. Először is összegyűjtik a vágyakat egy vágylistára, aztán beleteszik egy varázsgépbe, amely megtervezi az ajándékot, majd egy nagy piros gombot kell megnyomni, és erre a gép elkészíti és be is csomagolja a már kész ajándékot.

- Ideje haza menni! – lépett oda hozzájuk Gabriel.

- De hogy jutunk haza? - kérdezte Bálint.

- Csak menjetek ki a kapun és már otthon is lesztek. - felelte az angyal.

Minden jól is ment volna, ha éppen nem az utolsó két angyal jött volna visszafelé és mire ők odaértek, akkor már késő volt. A kaput őrző angyal már bezárta a kaput, elvágva őket az emberek világától. Bálint utána kiáltott, de az angyal már elindult, és már nem hallotta őket.

- Ez tényleg zárva van! - állapította meg Dénes. Ekkor Bálint a fekete kapun észrevett egy fekete gombot.  Ehhez igazán szemfülesnek kellett lennie, mert csak nagyon haloványan villogott a gomb. Dénes, aki mindig bátor, most félve nyomta meg a gombot. Kis idő elteltével a kapu megszólalt:

- Ha tudtok válaszolni három kérdésemre, akkor átengedlek titeket. Íme, az első kérdés: Melyik a Tízparancsolatban az ötödik?

A fiúk gondolkodni kezdtek, amikor egy angyal sétált el mellettük, kezében két kőtáblát vitt. A fiúk összenéztek:

- Bálint, nem ilyen kőtáblákra írták a Tízparancsolatot?  

- De bizony! – válaszolta Dénes - Elnézést, megnézhetjük a kőtáblákat? – kiáltott az angyal után.

- Persze! - válaszolta az angyal. „Ne ölj!”  jegyezte meg Bálint.

- Köszönjük! - mondták.

- Ne ölj!- álltak a kapu elé és mondták büszkén.

- Helyes! - mondta a kapu. A második kérdésem: Hányadik személy Jézus?

- Ez könnyű! Hiszen az iskolában tanultuk, hogy: Atya, Fiú és Szentlélek. Tehát a válasz: második!- válaszolt Dénes.

- Ismét helyesen válaszoltatok! - szólt a kapu. A harmadik kérdésem: Hol született Jézus?

- Jeruzsálemben! - kiáltott Dénes. De Bálint gyorsan rávágta:

- Nem! Csak ott tanított, de Betlehemben született!

- Elfogadom a választ. Kiálltátok a három próbát, átengedlek titeket, térjetek haza!- szólt a kapu. Azzal a kapu kinyílt, és egy óriási örvény felkapta őket. Mire felocsúdtak már Bálinték nagyszobájában voltak, ahol a feldíszített karácsonyfa alatt ott sorakoztak az ajándékok.

Gyorsan visszaosontak a szobájukba, bebújtak az ágyba és hamarosan el is nyomta őket az álom. Reggel csengettyűszóra ébredtek és vidáman szaladtak kibontani az ajándékaikat, miközben összekacsintottak az éjjeli kalandjukra gondolva. 

Balázs István, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Balázs István amatőr meseíró

Balázs István vagyok, 8 éves, 3. osztályos tanuló. A szüleimmel és a húgommal Mezőtúron élek, és a Szent István Katolikus Általáno Iskola és Óvodába járok. Tavaly kezdtem el meséket írni, eddid három mesém is megjelent már nyomatatásban.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!