Tüzes kaland


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    feb
  • 27

Évmilliókkal ezelőtt a dinoszauruszok korában gyakran törtek ki vulkánok. A történetünk kezdetén épp egy Diplodocus, növényevő dinoszaurusz csorda falatozott az aljnövényzetből, amikor a föld mélyéről morajlás hallatszott. A megrémült dinoszauruszok meneküln...

Kép forrása: pixabay.com

Évmilliókkal ezelőtt a dinoszauruszok korában gyakran törtek ki vulkánok. A történetünk kezdetén épp egy Diplodocus, növényevő dinoszaurusz csorda falatozott az aljnövényzetből, amikor a föld mélyéről morajlás hallatszott. A megrémült dinoszauruszok menekülni kezdtek, mert a közeli vulkánon a kitörés jelei látszódtak.

Remegni kezdett a föld és a vulkáni kúp oldalán lávakupolák jelentek meg. Az átható szag is árulkodó volt, hiszen ahol a magma a felszín alatt összegyűlik ott, a kőzetrepedéseken keresztül szivárogni kezd a kén és más gázok. Nem sokkal később a vulkán kitört. A magmában addig oldott állapotban lévő gázok kiszabadultak. A folyékony láva a magasba szökellt, a hőmérséklete 1000 Celsius fok volt. A gyorsan áradó láva felszínén képlékeny bevonat képződött. Nem sokkal a kitörés után a láva már csak izzó kő volt. Másnapra már a dinoszauruszok is visszajöttek és békésen legelésztek tovább. A vulkánkitörésektől nemcsak a szárazföldi dinoszauruszoknak kellett óvakodniuk, hanem a tengermélyén élőknek is. A tengerfenéki vulkánok kitörése gyengébb a víz alatti nyomás miatt és a lávájuk a vízzel való érintkezés miatt gyorsan megszilárdul és üvegessé válik.

Ebben a környezetben élt két dínógyerek, Tamás a szárazföldi csúcsragadozó Tyrannosaurus rex és Vince az úszó és uszonyos Plezioszaurusz. Nem különböztek a mai rosszcsont kölyköktől, ők is kíváncsiak voltak, kalandra és felfedezésre vágytak. Miután az utolsó vulkánkitörés után megnyugodott a táj és az állatok, Tamás mamája megengedte, hogy fia meglátogassa a barátját.  Mire odaért Vince már a vízből kukucskálva várta Tamást.

- Szia, Vince!

- Szia, Tamás! Már nagyon vártalak, épp ideje, hogy valami jó kis felfedezőútra induljunk! Amott, nem messze terül el a tiltott mocsár-láp, menjünk, nézzük meg!

- Ez jó ötlet? Hiszen oda egy lény se merészkedett még be! – aggodalmaskodott Tamás.

- Naná, még szép! Nem lesz baj!- győzködte barátját Vince.

- Na, jó. De várjunk csak, én nem tudok úszni! – mondta a kis T-rex.

- Sebaj!- mondta Vince- A víz alatt van egy elsüllyedt farönk, jó hosszú, ketten biztos ki bírjuk húzni.

Vince lement a víz alá, megragadta a rönköt és húzta-vonta, míg végül kilátszódott a vízből, így már Tamás is tudta húzni. Elgurították egészen a szűkületig, ahol a túlparton a mocsár-láp éktelenkedett. A farönköt a szűkületbe ékelték, és mint egy hídon átkelt rajta Tamás. Jó ideig haladtak előre, mígnem felkiáltott Vince:

-  Tamás, oda nézz! A legendás elhagyatott láp-vulkán!

- Ezt látnunk kell közelebbről is! - mondták egyszerre. Ahogy közeledtek, egy nagy robajt hallottak és remegést éreztek.

- Mi volt ez? – kérdezték egyszerre- Más, mint a vulkánkitörés előtt.

- Ez egy lángcsóva!- kiáltott fel Vince.

A lángcsóva tulajdonosa narancssárgás piros volt és közelebbről már kirajzolódtak a pikkelyei is. Óriás szárnycsapásokkal leereszkedett.

- Ki vagy te mi vagy te? - kérdezte Tamás.

- Én egy sárkány vagyok és Sámuel a nevem. Mit kerestek itt, ahol a madár se jár? A szüleitek tudják, hogy itt vagytok?

- Hát, mi csak kalandra vágytunk- rebegték a fiúk.

 - Jaj, nézzétek! A láp-vulkán kitörni készül!- kiáltott Vince- Nem lesz időnk kimenekülni innen!

- Üljetek fel a hátamra, - szólt Sámuel- kiviszlek titeket!

- Menekítsünk ki mindenkit, aki a mocsár-lápban él! Sámuel, te ismered a mocsár-láp lakóit ugye?- kérdezte Tamás.

- Nem annyira. - vallotta be a sárkány- félnek tőlem ezért magányosan élek.

- Mi leszünk a barátaid! Kérlek, gondolkozz, biztosan ismersz néhány lakót!

- Várjatok csak, eszembe jutott Laci, a Stegosaurus meg Tibi, a krokodil. Induljunk, ne vesztegessük az időt!

Nagy szárnycsapásokkal felröppent, hogy megkeressék a bajbajutottakat. Épp jókor érkeztek, mert két lávapatak már körbevette Lacit és a forró lángnyelvek a bokáit nyaldosták. Így már négyesben indultak a krokodilt kimenteni szorult helyzetéből. Egy szűk barlangba menekült be, de a lezúduló kövek eltorlaszolták a bejáratot.

- Laci, nagyobbítsd meg a bejáratot! – ordította Tamás az erősödő zajban.

A Stegosaurus utat tört, bent látták a kürtőt, ami igazán félelmetes volt, de kimentették a mérges gázoktól már félig elalélt Tibit. Utolsó pillanatban kijutottak, felpattantak a sárkány hátára, aki biztonságos helyre vitte őket.

- Köszönjük, hogy nem hagytatok magunkra. –hálálkodtak a megmentett lápi állatok.

- De ti most hol fogtok lakni?- aggodalmaskodott Vince.

- Az a helyzet hogy ezt mi sem tudjuk- sóhajtottak egyszerre.

- Ezt nem hagyhatjuk annyiban! - vágott közbe Tamás - Vince, te sokfelé úszkálsz, nem találtál egy szép kis szigetet?

- Tudok egy helyet, kövessetek!- azzal mind felpattantak Sámuel hátára és követték a vízben úszó Plezioszauruszt.

- Ott a sziget!- kiált Vince.

- Hű, ez csodás! Nagyon köszönjük az új otthont!- lelkendeztek a mocsár-láp régi lakói, amikor leszálltak Sámuel hátáról, - Mindent köszönünk és látogassatok meg minket néhanapján!

A két dínógyerek késő este ért haza a nagy kalandból, épp időben, mert az anyukáik már kezdtek aggódni értük.

Balázs István, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Balázs István amatőr meseíró

Balázs István vagyok, 8 éves, 3. osztályos tanuló. A szüleimmel és a húgommal Mezőtúron élek, és a Szent István Katolikus Általáno Iskola és Óvodába járok. Tavaly kezdtem el meséket írni, eddid három mesém is megjelent már nyomatatásban.


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!