A kényes asszony

A kényes asszony.

Valamikor nagyon régen, amikor még Szen’mártonnak is Villa Martini volt a neve, élt egy Mihály nevű ember, akinek Kató volt a felesége. No, ez a Kató olyan kényes volt, hogy minden reggel pirkadattól harangszóig öltözködött. Ha templomba indult, felvette az ünnepi viseletet, de a gyűvő-menő alá is vászonbugyogót használt.

Mondta is neki az ura:

• Ejnye, Kató, nem kell kiöltözni sem a piacra, sem a csirkeudvarba!

De Katónak bizony beszélhetett. Minden ruháját kidíszítette masnival, pántlikával, fodorral, gyöngyökkel. Hát egyszer a pruszlikjára keresgetett valami apró cicomát és így szólt az urához:

• Segíts megkeresni azt a díszt…
• Milyen díszt te asszony?
• Azt az ékeset…
• Milyen ékeset?
• Azt a csicsásat!
• Osztán milyen az a csicsás az mondd meg nekem!
• Olyan nagyon különös…
• Hol van az a nagyon különös dísz?
• Hát, a kamrában, a legfelső polcon, abban a gyékény dobozban!

No, szalad az ember a létrával, mászik a legfelső polcra, meg is találja a gyékény dobozt. Abban pedig volt egy másik doboz. Gyorsan kinyitotta a fedelét, és uram fia! Mit gondoltok mi volt benne? Nem fogjátok elhinni!

Nem volt benne más, mint egy apró kütyümbütyi-rutyumpatyi!