A kertünk csodái

A kertünk csodái.

Egy Anyuka ült a fűzfa árnyékában kislányával és kisfiával, amikor gyermekei megkérték mondjon nekik egy mesét. Az Anyuka főként mesekönyvből olvasott, de arra gondolt most egy igaz történetet ad elő.

„Élt egy piciny faluban egy kislány, akinek nem a babázás hanem a természet és az  állatok voltak a kedvencei. A kukutyini házuk ablakából egy tisztásra, a tisztás után egy erdőre láttak. Sokszor pillantott meg nyuszikat, gólyát, daru madarat, de az őzeket szerette a legjobban. Csodálta, figyelte őket a távolból és mindenáron szeretett volna egyet közelről is látni, simogatni. Tanulni kezdett az őzekről, szarvasokról, ezzel kelt és feküdt, a mindene lett ez a kecses állat. Szülei szarvasfarmra, vadasparkba, csodás erdőszéli szafari szállásra is elvitték, ahol közelről is láthatta milyen szembetűnő különbség van az egyes fajok között. Nagyon szeretett  volna egy saját őzikét, aki az övé: akit szerethet, ápolhat, dédelgethet, de erre nem volt lehetőség. A szülei elmagyarázták, hogy egy vadállatnak nem megfelelő egy ház kertje, még akkor sem ha az nem olyan kicsiny. Nagyon szomorú volt, hosszú napokig nem lelte semmiben sem örömét. Csillapíthatatlan vágya nem lankadt.

• Mondd Anya, ha sétálunk az erdőben és találunk egy árva őzikét, hazahozhatjuk? – kérdezte a kislány.
• Nem, nem, erre ne is gondolj, ha őzikét találunk séta közben, nem szabad hozzá nyúlni, a magányos őzikének semmi baja, az anyukája hagyja magára egy védett helyen, ahova táplálékszerzés után visszatér. –válaszolta az anyukája.
• Oh de kár, pedig...
• Nem szabad, hidd el, ha nincs életveszélyben nem szabad elhozni.

A kislány úgy érezte az álmai sosem valósulnak meg, kedvenc könyvét az Öreg néne őzikéjét lapozgatta minden este.

Egy nap felfedezték a kertben, hogy kismadarak járnak inni egy kint felejtett virágos ládából.

• Látod kincsem, mennyi kis állatkának segítünk ezzel a kis aprósággal is?- kérdezte az anyuka.
• Látom persze, de olyan kár hogy nem az őzek isznak belőle.  – mondta kedvetlenül a kislány.
• Valóban nem őzek, de nekik is szükségük van segítségre. Az őzekkel ellentétben, nekik az életük rajtunk is múlik, sokat segíthetünk nekik. Ebben a melegben nehezen találnak inni, szükségük van árnyékos területre. Lehetnénk akítv segítői, önkéntesei a természetnek. Ha tudnád mennyi kis állat él itt megbújva a kertünkbe, talán el sem hinnéd, akiknek még az őzeknél is nagyobb segítségre van szüksége.

A  kislánynak felcsillant a szeme.

• Anya mégis hány állatka él nálunk? Milyen fajták?
• Gyere nézzünk körbe számoljuk össze.

Felfedeztek a kertben méheket pillangót, verebet, fecskét, galambot, szorgos hangyákat, cserebogarat, békát is. Hatalmas kertnek voltak birtokában, és abban a pillanatban megpecsételődött a kert sorsa. Eldöntötték, hogy tanulmányozzák a lehetőségeket, és növény és állatbarát hellyé alakítják.

A kislány örömmel vetette bele magát egy új kalandba.

Megismerhette kertjük rejtett szépségeit, az árnyékot adó fűzfa egy galampárnak szolgált fészkéül, amelyben hamarosan tojásokra vigyáztak.

A féltető alatt fecskék építették kicsiny lakhelyüket. Hatalmas öröm volt látni amikor a kisfecskék tátogó csőrrel fogadták a szüleiktől kapott élelmet. A kislány napról napra fedezte fel a lehetőségeket, hogyan segítheti  a környezetében élő állatok életét. Sövénnyel vették körül udvarukat mely csigáknak, süniknek biztosított búvóhelyet. Levendulatöveket telepítettek mely különféle pillangóknak, méheknek nyújtott nektárt. Sziklakertet készítettek saját maguk és gyíkok, békák nagy örömére, ahol bújócskázhattak, sütkérezhettek is. Egy kerti tavat is készítettek ahol egy teknősbéka is megjelent hamarosan, és ahol inni tudtak a madárkák, bogarak is.

A kislány és a szülei nem csak a kertjüket tette szebbé, otthonosabbá, dekoratívabbá, hanem komfortossá tették azt növényeknek, állatoknak egyaránt.

Évek teltek el, a kislányból nagylány lett. A kertjük egy csodaszép természetes kertté vált. A növények és állatok  természetes egyensúlyban éltek már itt egymással. A nagylány továbbra is csodálta az őzeket, szarvasokat, de örömét lelte a kertjükben rejtőző csodákkal.

Immár felhasználták az  esővízet, többféle komposztálást végeztek. Zöldségeket, gyümölcsöket, gyógynövényeket és fűszernövényeket is termesztettek anélkül, hogy vegyszereket használtak volna. Rovarházikókat készítettek és  különböző pontokra helyezték ki.  A  jótékony rovarok hamarosan elszaporodtak és segítettek a kártevők visszaszorításában. Egy igazi kis „dzsungel” rész is kialakult az évek alatt. . Ez egy érintetlen rész. ahol nem metszették a fákat, nem vágták a füvet. Itt fészkeltek a madarak, ide kuckóztak be az állatok, itt élt egy bagolycsalád is..

Számos madárfajjal ismerkedhettek meg: tengelic, rozsdafarkú, nagy fakopáncs, barázdabillegető, gerle. Sok –sok lepke is látogatást tett: kacsafarkú szender, boglárkalepkék, fecskefarkú lepke, rókalepke. Egy csodás természetes kert tulajdonosai lettek.

A nagylányból felnőtt, később Anyuka vált, és most épp itt ül Veletek és nagyon boldog hogy ennek részese lehet.- mondta a gyermekek Édesanyja.”