Kép forrása: pixabay.com
Vadőr leszek.
Kinézek az ablakon,
előttem egy rét,
a rét mögött egy erdő,
hol sok őzike él.
Látom őket reggel,
mikor felkel a nap,
ha délután is, az
nekem : ünnepnap.
Nyuszik is ugrándoznak
a tarka mezőn vígan,
biztonságban vannak -e,
ez engem nagyon izgat.
Távcsővel figyelem a
vadon élők életét,
szeretnék okosodni,
a természetet figyelvén.
Olykor-olykor látom,
hogy vadászok is jönnek,
őzekre, fácánra,
még nyulakra is lőnek.
Döntöttem. Ha nagy leszek,
bizony vadőr leszek.
Vigyázok az állatokra,
amerre csak megyek.
Gondozom, segítem,
etetem is őket,
a védelem fontos,
nyolc évemmel megértem.
Büszke lesz rám Anya,
Apa, az egész világ,
eljön majd az én időm,
úgy várom már.
A cinkosuk leszek,
hangosan jelzek nekik,
szétszalad a csapat,
ha a vadász megjelenik.
Igérem, nem lesz több
elejtett vad, sohasem.
Ez lesz az én küldetésem,
ha majd vadőr leszek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: PBJudit amatőr író
Egy tanári végzettségű Anyuka vagyok, gyermekem újra és újra mesevilágba varázsol el, rendkívűl kreatív gondolkodásmódja révén. Azon vettem észre magam hogy egyre jobban és jobban élvezem ezeket a varázslatos utazásokat.