Kép forrása: pixabay.com
Vadőr leszek.
Kinézek az ablakon,
előttem egy rét,
a rét mögött egy erdő,
hol sok őzike él.
Látom őket reggel,
mikor felkel a nap,
ha délután is, az
nekem : ünnepnap.
Nyuszik is ugrándoznak
a tarka mezőn vígan,
biztonságban vannak -e,
ez engem nagyon izgat.
Távcsővel figyelem a
vadon élők életét,
szeretnék okosodni,
a természetet figyelvén.
Olykor-olykor látom,
hogy vadászok is jönnek,
őzekre, fácánra,
még nyulakra is lőnek.
Döntöttem. Ha nagy leszek,
bizony vadőr leszek.
Vigyázok az állatokra,
amerre csak megyek.
Gondozom, segítem,
etetem is őket,
a védelem fontos,
nyolc évemmel megértem.
Büszke lesz rám Anya,
Apa, az egész világ,
eljön majd az én időm,
úgy várom már.
A cinkosuk leszek,
hangosan jelzek nekik,
szétszalad a csapat,
ha a vadász megjelenik.
Igérem, nem lesz több
elejtett vad, sohasem.
Ez lesz az én küldetésem,
ha majd vadőr leszek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Papp-Balog Judit amatőr író
Egy tanári végzettségű Anyuka vagyok, gyermekem újra és újra mesevilágba varázsol el, rendkívűl kreatív gondolkodásmódja révén. Azon vettem észre magam hogy egyre jobban és jobban élvezem ezeket a varázslatos utazásokat.