A két kis veréb

A két kis veréb.

Öreg tónak partján,

kidőlt s elkorhadt fán,

magányosan ül egy lány! 

Távolba merednek a gondolatai,

lelke oly tiszta,mint a víz,

s csip-csip, jött két veréb! 

Kezében apró magvakat 

tartogat,de még a távolt 

csodálja, ekkor megüti 

fülét a veréb csipogása! 

Még vet pár pillantást 

a rózsaszín buzogány virágra,

s a poharából szór pár magot,

s szeme most ragyog! 

Kis veréb párja szégyenlős,

fél az ismeretlentől,megilyed,

amikor a szél vizet korbácsol,

s pár csepp fejére pottyan!

Ekkor a lány hangosan

kacag,már nem nézi a távoli

tavat,kiszórja a magvakat,

jól van, félős madárka itt hagylak! 

De aztán visszaül a fára,

a naplementét várja,ami 

jön is ,s a víztükör végül elnyeli 

a napot,jé,megették a magot!