A kétbalkezes varázsló

A kétbalkezes varázsló.

 Irgumburgum az önjelölt varázsló ismét bosszúsan és üres zsebbel távozott egy kis faluból, aminek még a nevét sem tudta. Újabb félresikerült varázslatával magára haragította a falu lakóit ezért kellett gyorsan és pénz nélkül távoznia onnan. Ennek az oka az volt hogy Irbumburgum varázsló sohasem végezte el a varázslóiskolát de ennek ellenére mint varázsló járta a vidéket és bocsájtotta árúba a nem létező tudását. Azért legyünk korrektek, bizonyos varázserővel azért rendelkezett hősünk ,de minduntalan rosszul sült el a tevékenysége. Jelen esetben is egy gazda bízta meg azzal a feladattal hogy egy haragosát aki tartozott neki változtassa át kisegérré így kényszerítve arra hogy a tartozást kiegyenlítse a visszaváltoztatásért cserében. De a kétbalkezes Irgumburgum valószínűleg felcserélte a varázsporokat és igéket, így nem egérré hanem egy hatalmas oroszlánná változott át áldozata. Az oroszlán dühében ráadásul meg is harapdálta a megbízót aki alig tudta a bőrét menteni, így inkább Irgumburgum is felvette a nyúlcipőt és faképnél hagyta a pórul jártakat. Szerencsére az ő varázslatai sohasem tartottak egy-két napnál hosszabb ideig ezért a szerencsétlen ember sem marad örökké oroszlánbőrben. Sajnos nem ez volt az egyetlen hasonló eset az elmúlt hónapok során így hősünknek szinte felkopott az álla, bár néha-néha azért szert tett némi jövedelemre ha nem varázslattal szerzett betevőt hanem munkával.

 Néhány évvel ezelőtt Irgumburgum is járt varázslóiskolába és azért néminemű fogalma volt a varázslatról viszont akadt hősünknek egy hatalmas hibája is,  irgalmatlanul lusta volt. Az iskolát is inkább kerülte mint látogatta így nem csoda hogy el is tanácsolták onnan idő előtt. Most már sajnálta hogy nem volt szorgalmasabb annak idején, hiszen akkor ma már mint igazi varázsló kereshetné meg a kenyerét és nem kellene fárasztó fizikai munkát végeznie. Ahogy bánatosan ballagott a mezőn hirtelen eszébe jutott Ukmukkfukk barátja, kivel együtt jártak a varázslóiskolába és azóta már nagy nevű varázslómester lett. Úgy döntött hogy megkeresi és segítséget kér tőle. Azt hallotta legutóbb a Nagy mocsárban tevékenykedett hát el is indult oda hogy megkeresse volt iskolai barátját. Hosszú és nehéz út állt előtte mivel a mocsár négy-öt napi járásra volt de úgy gondolta megéri a fáradságot a sok gyaloglás.

 Néhány nap múlva a Nagy mocsárban egy nádfedeles kunyhóban meg is találta Ukkmukkfukot, aki épp varázslevet főzött egy nagy üstben.

– Csodálatos szép napot! – köszöntötte rég nem látott barátját Irgumburgum.

 Az üst mellett álló nagy szakállú alak kíváncsian mérte fel a jövevényt és lassan a megismerés fénye csillant fel kökénykék szemeiben.

 –Te vagy az barátom? –lépett oda a jövevényhez a házigazda és nagy örömmel ölelte át rég látott cimboráját. –Mi járatban vagy itt a világ végén, ahol még a madár is csak néha jár?

 Irgumburgum, miután leültek, elmesélte barátjának a jövetele célját hogy hiányos varázslótudását szeretné pótolni, amennyiben lehetséges oly módon hogy egy varázslattal tudást nyerjen a nagy hírű varázslómestertől.

 –Hát barátom nem jó felől közelíted meg a problémát, – mondta a házigazda– varázslattal nem tudok tudást önteni beléd, azt csak kitartó munkával és tanulással szerezhetsz. Amennyiben vállalod hogy inasként mellém szegődsz két évre, akkor ígérem hogy képzett varázslóként távozhatsz innen, amennyiben szeretnél.

 A kétbalkezes Irgumburgum úgy döntött hogy vállalja a dolgot, hiszen sok lehetősége nem volt, mivel a fizikai munka sokkal fárasztóbbnak tűnt a számára. Két évig tanult és dolgozott barátja mellett mint inas és valóban megszerezte a jártasságot a varázslószakmában. Egyetlen egy dolog bántotta, hogy ilyen sok évet elvesztegetett az helyett hogy annak idején tanult volna. Ma már elismert varázslóként dolgozik és kevés boldogabb ember van nála a világon.