A víziszonyos víziló

A víziszonyos víziló.

Nílus partján heverészik

Napsugár a víziló.

Nyomhat már vagy másfél tonnát,

régen volt ő kiscsikó.

Evett ötven kiló füvet,

meg némi kis gyümölcsöt.

A bőséges táplálkozás

okoz neki örömöt.

Viszont van egy problémája,

hogyha hiszed, hogyha nem.

Irtózik a nedvességtől

vízbe nem megy sohasem.

Már kiscsikó kora óta

csepp víztől is retteg ő.

Nem is meri reklámozni

szégyelli, mint sejthető.

Megtudta ezt a krokodil

könny jött ki a szeméből.

Úgy döntött, hogy a víziszonyt

kiveri a fejéből.

Odasétált Napsugárhoz,

mondta neki jó szívvel:

–  Nézz szembe a félelemmel,

barátkozzál a vízzel.

A krokodil erős állat

tisztelte a víziló.

A szavait elengedni

füle mellett nem való.

–  Gyere velem, – szólt krokodil

 – állj a vízbe bokáig.

–  Hidd el nekem jó barátom,

nem fogsz félni sokáig.

Szót fogadott a víziló,

könyörögni nem kellett.

Úgy érezte biztonságban

van a krokodil mellett.

Igaz, kicsit belesápadt,

mikor a vízbe lépett.

Megremegve állt a vízben,

ám a félelem késett.

Úgy tűnt hát meggyógyult a

víziszonyos víziló.

Azóta őt este várja

vízzel töltött ágyikó.