A király aranyalmája

A király aranyalmája.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak volt egy aranyalmája. A király nagyon szerette az almát, mert egy tündértől kapta ajándékba, még királyfi korában. Gondosan őrizte a kincseskamrája egyik ládikójában.

Az alma azért volt a király szíve csücske mert, akárhányszor ránézett szép emlékek jutottak az eszébe, amelyek kirajzolódtak az aranyalma külsején. Történt egyszer, hogy a király szeretet volna emlékezni az almája segítségével, de nem találta sehol. Az alma elvesztett. Kidoboltatta annak adja fele királyságát, aki azt az aranyalmát megtalálja, és visszahozza neki. Jöttek mindenféle gazdagok, szegények, aki csak járni tudott, de senki sem akadt az aranyalma nyomára.

 Volt a faluban egy szegényember, nagyon becsületes és tisztességes, dolgos ember volt. Egynap, miközben szántogatott, odaszállt hozzá egy galamb. Azt mondja a szegény embernek:

-Van egy nagy sűrű erdő a falu mellett, abban van egy fekete kastély, azt egy háromfejű kutya őrzi. Abban van az arany alma. Vigyél magaddal egy kenyeret, az törd három felé és add oda a kutyának, akkor bízhatsz a bejutásban. Légy bátor és járj szerencsével. - Azzal a galamb elrepült. A szegény ember másnap útnak is indult, egyélete egy halála gondolta ő most ezt megpróbálja. Vitt magával kenyeret azt odaadta a kutyának. A kutya, miután megette a kenyeret beengedte az embert a kastélyba. Ment, ment a szegény ember teremről teremre, az utolsó teremben meg is találta az arany almát. De a kastély olyan szép volt, gondolta körbenéz, ha már bejutott ide, úgy sem mindennap lát ilyen szép kastélyt belülről. Ahogy megy beljebb, és beljebb egy hangot hall.

- Ki vagy te és mit keresel itt? mordult rá egy fertelmes hang, hát maga az ördög szólt hozzá.

 A szegény ember azt mondta:

- Az arany almáért jöttem.

- Mit gondolsz szegény ember, én csak úgy odaadom neked az arany almát!? Azért tenned is kell valamit cserébe. Ott van az az üveg hegy a hegy mögött van egy forrás, abból életvíz folyik, ha hozol nekem belőle, megkapod az arany almát. – morogta az ördög. Menj és térj vissza napnyugtáig, vagy különben sosem lesz a tied az alma.

- A szegény ember kiment a kastélyból és elkezdett gondolkozni, hogy fog ő eljutni oda, s vissza napnyugtáig. Merthát az igen messze van, lehetetlenség megjárni az utat ilyen rövid idő alatt. Egyszer csak   megszólal mellette a háromfejű kutya.

- Gyere szegény ember, jót tettedért jót várj, ülj föl a hátamra, én elviszlek a forráshoz.

 A szegény ember fölült a kutya hátára. A kutya lépett egyet és már ott is voltak. A szegény ember töltött az életvizéből egy kulacsba. De még mielőtt elindultak volna, azt mondja a kutya:

- Ott az a piros virág, rakd a vízbe.  Meglátsd ez még jól jön.  A szegény ember úgy is tett. Aztán felült a kutya hátára az megint lépett egyet és máris a kastélynál voltak. Az ördög megitta a vizet, de a víz addigra már méreggé változott a piros virágtól, az ördög meg kimúlt. A szegényember így megszerezte az arany almát és elvitte a királynak.

 A király jól megjutalmazta a szegény embert, de az csak az aranyat fogadta el,  a fele királyságot nem , aztán vissza ment a kastélyba és boldogan élt ott a feleségével, meg a  három fejű kutyával, míg meg nem halt. A király is gyakran volt nála vendégségben. Itt a vége fuss el véle.